cold open

Vége a Breaking Badnek, az utóbbi évek legjobb sorozatának. A folytatásban spoileresen következnek a finálé eseményei.

Minden idők egyik legjobb sorozatepizódja (az IMDB-n több mint 30000 szavazat után még mindig 10/10), az Ozymandias után (itt zengtünk ódát) már felesleges volt arról beszélni, hogy mennyire Walter White-ot, mennyire Heisenberget, vagy a kettő milyen arányú keverékét látjuk, mert az ember gyakorlatilag meghalt. A vagyona odalett, a felesége és a gyereke ellene fordult, Hank haláláról is ő tehetett, a rész végén pedig száműzetésbe vonult és elkezdte a halált várni.

Csak egyvalamije maradt, a kék metamfetamin legendája, de az utolsó előtti részben (miután felhívta a fiát, aki újra lerázta, mi több, a halálát kívánta) megtudta, hogy már arról is lemondhat, mert a cucc újra ott van az utcán, ráadásul tévén keresztül azt is végignézte, hogy egykori üzlettársai megsemmisítik közös múltjukat

Várható volt, hogy Gretchen és Elliot nem csak arra az egy pillanatra bukkannak fel, és vissza is tértek a befejező részben, a Felinában. Walt és az ő közös történetük ugye az egész sorozat kiindulópontja, annak ellenére, hogy valójában egy sosem kibontott szál: csak annyit tudtunk meg az évadok során, hogy együtt alapítottak egy később igen sikeressé váló vállalatot, amelyből Waltot ötezer dollárért cserébe kivásárolták, miután szakított Gretchennel. Ez az, amit Walt sosem tudott feldolgozni, az ebből fakadó düh, irigység, bánat és tehetetlenség az, amiből Heisenberg táplálkozni tudott.

De ahogy írtam, itt már nincs Walter White és nincs Heisenberg sem, csak egy szellem, aki utoljára még visszatér, hogy mindent elrendezzen. És tényleg kísérteties, ahogy előtűnik az árnyékból Gretchenék házában, vagy ahogy kiderül, hogy egy oszlop mögött végig ott áll Skyler konyhájában, és ahogy meglátjuk a kávézóban, amikor Todd és Lydia találkoznak. (Ha mindez nem lenne elég, ott van a valódi szellemváros, Canoncito, amely benzinkútjáról telefonál Walt, továbbá Skyler, aki nagyméretű ruháiban inkább egy árnynak tűnik, mint egy hús-vér embernek.)

Szóval a korábbi részek alapján az volt a valószínű, hogy a náci bandával és Lydiával akar leszámolni Walt, de most egy pillanatra elhittem, hogy Gretchenéknek is hasonló sorsot szán (amikor beosont a házba és becsukta a nagy ajtókat, az például valami ilyesmit vetített elő), de velük csak azt akarta biztosítani, hogy Walt Juniornak ne legyenek anyagi gondjai. Egykori barátait két állítólagos mesterlövésszel tartotta sakkban, de hamar kiderült, hogy csupán Badger és Skinny Pete azok, amibe persze bele lehet kötni, hiszen Walt még a nevüket sem tudta megjegyezni soha, viszont tökéletes volt, mint apró ajándék a rajongóknak.

Gretchenék tehát megúszták, viszont amikor Lydia beleszórta a sztíviát a teájába, akkor biztosak lehettünk benne, hogy tőle elbúcsúzhatunk. Következetesek voltak a készítők, mert ahogy korábban azt sem láttuk, ahogy Brockot megmérgezi Walt, úgy azt sem, ahogy odacsempészi a ricint Lydia asztalára, mégis abban a pillanatban, ahogy megláttuk őket, egyértelmű volt, hogy mi történt, avagy mi fog történni.

A Breaking Bad sok halottja közül Lydia is olyan volt, aki megérdemelte a sorsát, bármikor bárkire képes volt kilövési parancsot adni. 

Skyler és Walt utolsó közös jelenetében jutottunk el oda, hogy Walt hosszú idő után először őszinte a feleségével és végre szembenéz önmagával. Bevallotta Skylernek, hogy dehogy a család miatt csinálta ezt az egészet, hanem csak önmaga miatt, mert végre élt, élvezte, amit csinált és még jó is volt benne. Nemcsak neki, de Skylernek is feloldozás ez a pillanat, a finálé utáni kibeszélőműsorban, a Talking Badben Anna Gunn úgy mondta, hogy Sklyer ki tudja mióta nem kapott levegőt, és amikor Walt kimondta ezeket a szavakat, akkor jutott végre újra lélegzethez.

Ezután már nem volt más hátra, csak az, hogy Walt elintézze a nácikat, és minden valószínűség szerint Jesse-t is, mert azt nem tudta, hogy egykori mentoráltját rabszolgaként kényszerítik a drogfőzésre. 

A nagy gépfegyver tehát tényleg oda tartott, ahová vártuk, de Walter szerencsére nem Sebhelyesarcúként rontott rá a nácikra, hanem bedobott még egy utolsó MacGyver-trükköt, hogy egy sikeres vérfürdőt rendezzen. Arra időben rájött, hogy Jesse nem önszántából van ott, ahol, ezért megmentette, de egy utolsó kegyetlen kívánságként azt kérte, hogy Jesse végezzen vele. Neki azonban nem hiányzott több gyilkolás (Todd nem számít, az egyszerűen kijárt neki), és már nem is tudott felette uralkodni Walt úgy, mint régen.

Nagyszerű és felszabadító volt, ahogy Jesse üvöltve elhajtott az éjszakában, mégsem lehet tökéletesen boldog, mennyit szenvedett korábban ugye, és a múlt héten még Andrea halálát is végig kellett néznie.

Waltnak azonban nem is volt szüksége egy extra golyóra, mert a nagy lövöldözésben eleve találat érte, így végül nem a rák okozta a halálát. Élete egy droglaborban ért véget, élete legsikeresebb korszakára emlékeztető díszletek között, ahogy a Gyűrűk urában Szmiagol is az ő drágaságával zuhant a halálába. (Ezt a példát amúgy Vince Gilligan hozta a Talking Badben.)

Walt a saját akarata szerint halt meg, mindent elintézett, amit akart, és talán élete utolsó pillanatában a droglabor közepén ő is megtalálta azt a lelki békét, mint Jesse. Viszont nem tudott elbúcsúzni a fiától, a kislánya nem fog rá emlékezni, szerettei nélkül hal meg, és abban sem lehet biztos, hogy a fia végül megkapja a neki szánt pénzt. A sorozat természetéből pedig tudjuk, ahogy Tuco vagy Gus Frings nevét, úgy Heisenbergét is elfelejtik, és új drogkirályok új drogokkal jönnek majd.

Az utolsó jelenet zenéje

Az Ozymandias már megadta azt a katarzist, amit vártunk a Breaking Bad utolsó évadjától, és egy szavunk nem lenne, ha már akkor véget ért volna a sorozat. Egy kicsit olyan is volt, mintha az elmúlt két rész amolyan epilógus lenne, de hát mégiscsak a Felinában ért véget Walter White utazása, most tudtuk csak meg, hogy mire megy a fegyverrel és a méreggel, és Jesse sorsa is kérdéses volt.

Minden szálat elvarrtak, és azt hiszem, mindenki elégedett lehet ezzel a fináléval. Leginkább mert Jesse megszabadult, és persze azért, mert Walter White nem dicső módon halt meg, hanem olyan emberként, aki élete legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy tökéletes drogot tudott készíteni, és aki lehetett bármennyire is hatalmas, a végén olyan kicsi lett, amilyennek a távolódó kamerából az utolsó pillanatban láttuk.

A korábbi epizódokról itt, itt, itt, itt és itt írtunk, a gifek pedig az Uproxx összeállításából jöttek.