A közép-európai régióban az HBO elsőként Csehországban jelentkezett saját készítésű sorozattal. Az Olthatatlan (eredetileg Horici ker, angolul Burning Bush) kiindulópontja a cseh nemzeti hős, Jan Palach tette, aki 1969-ben felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, így tiltakozva Csehszlovákia 1968-as megszállása ellen. A sorozatot Agnieszka Holland rendezte, aki számos amerikai tévés munka után egy olyan történetet mesélt el kis képernyőn, amelyben személyesen is érintett volt. A sorozatot itthon márciusban mutatta be az HBO.
A drámai kezdőjelenetben azt látjuk, ahogy pár nappal 21. születésnapja előtt Palach felgyújtja magát, de azt a három rész során sem mutatják be, hogy hogyan hozta meg döntését, és annak ellenére, hogy a második rész is egy önégetés előkészületeivel kezdődik, Palach követőivel sem foglalkozik az Olthatatlan.
A három részes minisorozat voltaképpeni fő szála egy becsületsértési per, amelyben az egyik oldalon Palach anyja és bátyja, a másik oldalon pedig az elhunyt emlékét az irányított médiával együtt gyalázó hatalom áll.
Az ügyvédnő története már önmagában megérne egy sorozatot, hiszen Dagmar Buresova (Tatiana Pauhofova) a kommunizmus alatt tucatnyi perben képviselte a rendszer áldozatait (még Milan Kunderát is), a rendszerváltás után pedig Csehország első igazságügyi minisztere lett. Buresova fittyet hány arra, hogy a Palach-ügy eleve reménytelen, kitartóan harcol az igazságért és Palach emlékének méltóságáért. De tehet bármit, a hatalom mindig erősebb: módszeresen igyekszik megkeseríteni az életét, orvos férjét megrágalmazzák, kollégáit megzsarolva akadályozzák munkáját, egy idő után pedig a nagy fekete autó is leparkol a lakása előtt.
Ahogy az ilyen háromrészes sorozatoknál előfordul, az Olthatatlant lehet nagy filmként is nézni, de a formátum arra is lehetőságet ad, hogy megmutassák, ami egy moziváltozatba már nem fér bele (az első rész 84, a második 72, a harmadik 78 perces). Követjük, ahogy Palach anyját az őrületbe hajszolják, és bátyját, aki tehetetlenül nézi, ahogy testvére emlékének legapróbb nyomait is ki akarják radírozni, de látjuk a korabeli sajtó működését és megismerjük az egyetemi életet is. Ivan Trojan remek a hatalmat kiszolgáló cinikus rendőr szerepében, Martin Huba pedig egy egész élet történetét meséli el úgy, hogy csak az utolsó részben jut neki nagy szerep: Vilem Novyt, a Palachot rágalmazó képviselőt alakítja.
Több okból is jó döntés volt, hogy az Olthatatlan Agnieszka Holland rendezésében készült (a forgatókönyvet az ismeretlenségből egyszerre küldte el neki és az HBO-nak a 28 éves cseh Stepan Hulík). A lengyel Holland olyan amerikai tévésorozatokban is dolgozott, mint a Wire, a Treme vagy a Killing, ráadásul személyesen is érintett a 1968-as eseményekben, hiszen akkoriban Prágában tanult filmrendezést és részt is vett a lázadásokban (hat hétre börtönbe is zárták).
Az Olthatatlanban Holland minden tapasztalatát felhasználja. Egyszerre jelenik meg benne az a fajta feszültség, ami a fent említett sorozatok egyik fő ismérve, és benne van az a tehetetlenség, reménytelenség és kiábrándultság, amely a korszak szocialista országainak társadalmaira oly jellemző.
Azt, ahogy a hatalom emberei megfélemlítik Palach családját és Buresova környezetét, olyan jelenetekben látjuk, amelyek bármelyik amerikai sorozatban is megtörténhetnének (a névtelen telefonhívások, a Palach anyjánál véletlenül otthagyott újság, benne a megégett fiáról készült fotókkal, a hirtelen feltűnő, lassan elhajtó sötét autó), de közben a háttérben ott van egész Kelet-Európa. Az elsuhanó vonaton a tankok; a bíróságon elszabadult liba; a néhány Rolling Stones-lemez csempészéséért bajba került diáklány; az étterem, ahol hiába szerepel más is az étlapon, csak fasírt és krumpli van; vagy amikor egyszer csak egy új teremben tartják a tárgyalást: mind a szocializmust fájdalmasan idéző elemek, amelyeket csak egy kelet-európai néző ért, de legalább olyan fontos részei a sorozatnak, mint maga a történet.
A Mad Men óta talán még nagyobb figyelem esik a korhű díszletekre, és az Olthatatlanban ezen a téren is minden a helyén van, bár néha azt éreztem, hogy talán túlságosan is odafigyeltek a korfestésre, és ezért kicsit steril lett az összkép (azt azért simán elhiszem, hogy egy akkori prágai kórház jobb állapotban van, mint egy mai pesti), de ez mellékes is.
Jó döntést hozott a cseh HBO, hogy Jan Palach tettéről forgatta az Olthatatlant. Egyrészt minden cseh számára ismert a történet, másrészt egész Európában nagy visszhangja volt, ráadásul 1968 (nemcsak kelet-európai, hanem nyugat-európai és amerikai) eseményei az egész világot foglalkoztatták. Hiába eleve elrendelt történetének alakulása, az Olthatatlan végig izgalmas és sokatmondó tud maradni, és bár elsősorban nem nekik szól, de azért érthető egy nyugat-európai vagy amerikai néző számára is.
Az Olthatatlan tökéletes példája, hogy hogyan kell és hogyan szabad a közelmúlt eseményeit feldolgozni, úgyhogy alig várjuk, hogy a hazai HBO is előálljon valami hasonló produkcióval.
A képeken Tatiana Pauhofovát és Martin Hubát látjátok, az HBO oldaláról szedtük őket.
Kereső
Olvasóim
