Nem vagyok tinilány, így kevés mentségem van, hogy a Gossip Girlt nézem, de hát minden sorozatfüggőnek kell egy bűnös élvezet. Az itthon Pletkyafészek címmel futó sorozat egyszerű, átlátszó, és helyenként tényleg nagyon kínos, de a szereplők között sok szerethető karakter van, jók a párbeszédek, és bár a történetvezetés színvonala erősen csökkent az évek során, akadtak szép pillanatok. Már régen volt, de azok voltak a kedvenc részeim, amikor annyira túlzásba vitték a szappanoperai miliőt, hogy azt csak kifordítva lehetett értelmezni, valahogy pedig bájjal és iróniával sokáig meg tudták oldani, hogy minden banalitásával együtt a sorozat valódi szórakozást jelentsen. Ez sem véletlen, hiszen a sorozatot az a Josh Scwartz készíti, aki a Narancsvidék vagy a Chuck showrunnereként is ismert. A Gossip Girlt sokszor a vendégszereplők miatt is érdemes nézni, és nemcsak a színészekre gondolok, hiszen mégiscsak ez az a sorozat, amely részeiben zenélt a Sonic Youth és Lady Gaga is.
A sorozattörténelem egyik legjobb fotóján a Sonic Youth frontembere, Thurston Moore pózol a Gossip Girl két főszereplőjével
A Gossip Girl-jelenségnek van még egy nagyon érdekes része. A New York-i Upper East Side szupergazdag gyerekei életét bemutató sorozat ugyanis azt hiszem, így mondják, divatformáló erővel hat. Már a kezdeti erős évadokban is nagyon hangsúlyos volt, hogy melyik szereplő milyen ruhákat viselt, egyes részekben valódi, híres divattervezők is megjelennek, az egyik szezonban két főszereplő is a W Magazinnál gyakornokoskodott, a gazdag kislányok tényleg futnak az epizódokban felvett ruhák után, és az internet ma is tele van olyan oldalakkal, amik a bemutatott outfiteket részletezik. Ez engem kevésbé pörget, de azon mindig nagyot lehetett nevetni, ahogy például a kötelező szerényebb sorsú, persze brooklyni figura, Dan öltözékén keresztül "vagány" Marc Jacobs ruhákkal igyekeztek kifejezni a társadalmi különbséget, és az az igazság, hogy Chuck híres sálja még mindig nagyon menő.
Franciaországban él egy kastélyban
Íme, az egyik karakter sorsán keresztül nemcsak a divat jelentőségét, hanem a sorozat lényegét is érzékeltetjük.
Blair elvált szülők lánya, édesanyja híres divattervező, édesapja meleg lett és most Franciarszágban él egy kastélyban. A gimnáziumban a társasági élet központjaként afféle királynő volt, mindenkinek keresztbe tett, aki ezt kétségbe vonta. Az iskola szépfiúja volt a barátja, de ő inkább egy ingatlanbirodalom gonosz trónörökösével szűrte össze a levet, hogy aztán a hatodik évadban is még mindig csak vergődjenek, természetesen számos egyéb szeretőt is hátuk mögött tudva. Blair a New York-i Egyetemen tanult tovább, majd átügyeskedte magát a Columbiára, aztán egy monacói herceg elcsavarta a fejét, de végül csak majdnem lett igazi uralkodónő, hiszen elmenekült a királyi kötöttségek elől, és most épp saját divatkollekciójával készül robbantani. Van neki egy nagyon jó barátnője is (Best Friends Forever ugyebár, ő Serena, akit az a Blake Lively alakít, akinek a legjobban sikerült kilépnie a sorozatból a mozik világába), akivel hol háborúznak, hol kibékülnek. Ahogy a sorozat többi szereplője, Blair is mindig kalamajkába kerül, de nem létezik olyan katasztrófa, amire ne találna megoldást.
A sorozat két főszereplője a Rolling Stone címlapján, bal oldalon Blake Lively (Serena), a jobb oldalon Leighton Meester (Blair)
Van itt összetartó család, szigorú családfővel; elvált család gazdag, egyedülálló anyákkal; vannak gyerekek, akiknek mindenük megvan, csak a család nem; nagy harcok és nagy kibékülések; hős szerelmesek és kegyetlen szakítások; öröm és könny, cselszövés és ármány, és minden olyan fordulat, amit már nem először látunk és előre tudjuk a végét. Manhattani tetőpartik és brooklyni loftlakás, exkluzív estélyek és könyvbemutatók, párizsi vakáció és prágai késelés, alkohol és drog - sok-sok sztereotíp helyszín, karakter és cselekményszál.
A vonzó narrátor
Rémisztően hangzik, de ahogy az elején is írtam, a sorozat néhány évadon keresztül mégis vonzó tudott maradni. Ez azonban csak nyomokban maradt meg, de szerencsére a címben szereplő Gossip Girl még mindig Kristen Bell hangján szólal meg, és ez bármelyik sorozathoz plusz értéket tud adni. Mert a Gossip Girl egy titkos narrátor, aki mindenkiről mindent tud, és mindent ki is posztol a netre. Eredetileg ez is egy aspektusa volt a sorozatnak, hogy a gyorsan terjedő pletykák hogyan jutnak el mindenkihez, és milyen hatással mindez a tinédzser generációra, de igazából ennek évadról évadra csökkent a jelentősége, mindenesetre a hatodik szezon végén kiderül az igazság, felfedik Gossip Girl személyiségét!
A sorozat fiú főszereplői, balról jobbra haladva: Nate, ő most magazintulajdonos, Chuck, akinek szállodája van és Dan, a brooklyni gyerek, aki már második könyvét írja a durva társasági életről, amibe belecsöppent
Csökkenő nézettség, visszatér a halott
A Gossip Girl már évadok óta csökkenő nézettséget könyvelhet el, a CW nem is akarta már sokáig húzni a sorozatot, és bár gyakorlatilag csak a rajongók nyomására, de berendelték az utolsó szezont - az eddigiek felét, tíz epizódnyi esélyt adva neki. A nyitó részt Amerikában még 800 ezren sem nézték, de ők már kitartanak a végéig. Ez nem lesz olyan könnyű, hiszen a sorozat egyik legostobább húzásaként már az utolsó évadában visszatért Chuck régóta halottnak hitt apja; az egykori rocksztár pedig, aki elvei miatt még a manhattani szerelemre és jólétre is nemet tudott mondani, a szezonnyitóban egy olyan lánnyal bújt ágyba, aki a lánya is lehetne, és akinek az egész természetesen csak egy összeesküvés része.
Ha rossz lesz, nagyon rossz lesz, de aki eddig kitartott, annak már szinte kötelesség végignézni az összes részt. Hátha akad egy-két francia (mi más?) szavakkal dúsított remek párbeszéd, valami vicces popkulturális utalás, vagy egy olyan felfordulás, ami a kezdeti idők burleszkszerű jeleneteit idézi.