Agresszív, akarnok dög a főnöke? Egy agyatlan barom, aki ordítva aláz meg bárkit, ha úgy tartja kedve? Menjen haza, indítsa el a Bosst, lélegezzen nagyokat és nyugodjon meg. Nézze, hogy lehetne még rosszabb. Élvezze, hogy másnak még rosszabb.
A főnök, Tom Kane egy rendes diktátor, az a fajta ember, aki elvárja, hogy kérdés nélkül is kitalálják a gondolatát, és a szar is vigyázba álljon abban, aki elé áll. Mentségére legyen mondva, hogy nem egyszerűen főnök, hanem hozzá politikus is, Chicago polgármestere, a munkájával jár hogy, aljasnak és gátlástalannak kell lennie. És ha már így alakult, igazi profihoz méltón kimaxolja a helyzetet. Neki aztán tényleg semmi sem szent, még a saját gyereke se, hogy a feleségéről ne is beszéljünk: levágott fülek, élve elásott emberek, agyonlőtt barátok, otthon, szex közben is megfigyelt munkatársak töltik ki a munkanapjait.
A történet mozgatója az, hogy Tom Kane rájön: beteg. Egy viszonylag gyors szellemi és testi leépüléssel, hallucinációkkal, izomgörcsökkel, remegéssel és egyéb, a polgármesterséggel, az erővel és hatalommal nehezen összeegyeztethető tüntetekkel járó betegségben szenved, amit aztán megpróbál nemcsak a közvetlen munkatársai, a családja és egyéb alattvalói elől eltitkolni, de leginkább maga sem venni róla tudomást, mert semmi áron nem akarja elveszíteni a hatalmát. Nem azért, mintha lenne valami nagy terve, politikai, városvezetői programja, amit még be akar fejezni, még csak az sem derül ki, hogy amíg lehet, lopná a közpénzt. Elég egyszerű a válasz arra, hogy miért ragaszkodik ennyire a hatalmához: csak. Annyi a célja, hogy ő legyen a főnök, ne más. Pont ez mozgatja egyébként azokat is, akik azon mesterkednek, hogy eltakarítsák őket az útból, úgyhogy olyan nagyon még utálni sem lehet érte.
Pénteken a tizedik epizóddal befejeződött a sorozat második évadja is, de a Starz csatorna eddig nem árulta el, hogy lesz-e folytatás. Bár a második évad az elsőnél kicsit laposabb lett, és részenként csak három-négyszázezer ember nézte, ami nem épp erős garancia a folytatásra, van egy elég nyomós érv arra, hogy miért kellene folytatóndia: Tom Kane még életben van. Az utolsó epizódot láthatóan úgy akarták megcsinálni, hogy nyitva maradjon minden a folytatásra, de ha nem lesz, akkor se nézzen ki nagyon hülyén. Az ilyesmiből mindig az sül ki, hogy kicsit azért hülyén néz ki, ez a sorozat meg igazán megérdemelne egy normális befejezést. De van még pár jó indokom, hogy miért kell ezt nézni:
- Minden kritikában leírják, de hát nem lehet kihagyni: Shakespeare is imádná.
- Mert okosan úgy csinálják meg, hogy a sok irreális és túlzás ellenére is úgy érezzük: ez valóságos. A legtöbb sorozattal ellentétben nem olyan nézni, mintha vastag, fényes színes papírra nyomott, reklámokkal teli életmódmagazint lapozgatnánk, hanem mintha valami rendes újságot olvasna az ember.
- Tom Kane. Az első bekezdésben leírt terápiás hatáson kívül azért is, mert Kelsey Grammer egészen elképeszetően játszik.
- Külön rendkívül szórakoztató, hogy amikor Kane ingujjra vetkőzve, a hasát kidüllesztve, hózentrógliban üvöltözik az irodában, akaratlanul is beugrik ez a kép Tarlós Istvánról.
- Az undorító férfiak mellé három nagyon jó nő is jut a sorozatba. Kane lánya ugyan nagyon szép, roppant idegesítő, viszont Kittyért csak a haja és a szemüvegkeretei miatt is lehet rajongani.
- A harmadik jó nő az öregasszony, Kane felesége, aki úgy néz ki, mint valami iszonyú törékeny, nagyon elegáns, drága és öreg porcelán. A karaktert játszó Connie Nielsen egyébként nem is annyira öreg, mint amilyennek itt látszik (jó, azért 47 éves), az életben is gyönyörű, de egyáltalán nem olyan elegáns, mint Meredith. Az IMDB szerint kedvenc együttese a Clash, egyébként meg a maga 178 centijével a 166 centis Metallica-dobos Lars Ulrich csaja, amit én a sorozat felől érkezve nagyon mulatságosnak találok.
- A sorozat kúrógépe, a kormányzói posztért kampányoló Ben Zajac. Ha valaki, akkor ő a kedvelhető figura a sorozatban. Nem elég neki, hogy Kane - meg aki épp úgy akarja - a saját céljaira használja, még van egy igazi elviselhetetlen sárkány felesége meg két ronda gyereke is, pedig kb ő az egyetlen a sorozatban, aki semmi rosszat nem akar, csak megy az ösztönei meg a farka után, meg amerre épp löködi az élet, aztán néz boci szemekkel, értetlenül, amikor összecsapnak a feje felett a hullámok.
Mondjuk, gyorsan megjegyzem, ő, vagyis az őt játszó színész, Jeff Hephner a legnagyobb ellenérvem a sorozat folytatása mellett. A vallásos, háromgyerekes színész ugyanis azt nyilatkozta, hogy nagyon jó lenne folytatni a történetet, mert szeretné, ha a következő évadban a karaktere végre felnőhetne, megkomolyodhatna, helyrehozhatná a szétesett házasságát és megtalálná istent. Már pedig ha valami nem hiányzik a Bossnak, az az, hogy jó mesévé alakuljon át.
Kereső
Olvasóim
