cold open

Tavaly a Homeland az egyik legjobb újonc volt a sorozatok között. Ütött a sztori, elkerülték a közhelyeket, a színészek pedig díjnyertes alakításokat nyújtottak. A most véget ért második szezon azonban már nem tudta tartani a magas színvonalat, helyenként totális tévedésekbe futottunk bele, és az évadot összességében nézve többször hüledeztünk, mint izgultunk.

A folytatásban képek segítségével tekintjük át a második szezont, szóval aki lemaradt az epizódok követésében, ne olvasson tovább! Időrendet nem követünk, próbáljuk átérezni a jazz lüktetését.

A CIA Bejrútban épp a világ jelenleg terroristáját akarja lelőni, és közben a vezérkar Amerikából, egy biztonságos helyiségből nézi az eseményeket. Ott van Brody is, aki úgy küld sms-t Abu Nazirnak, hogy senki sem veszi észre.

Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire fontos vagy szükségszerű egy sorozat hitelessége, de az is igaz, hogy akkor fel sem merülne ez a kérdés, ha amúgy jók az epizódok. Ha a hitelesség szűrőjén keresztül nézném újra a Homeland első évados részeit, lehet, hogy nagyon sok hibát találnék. De akkor annyira hasított a történet és égtek a színészek, hogy nem jutott idő a lehetséges képtelenségek kiszúrására. A második évadban viszont mát többször kilógott a lóláb, olyannyira, hogy ezek a bakik egyszerűen aláásták a sorozat tekintélyét.

Érdekes dolog ez, mert például a hasonlóan a 9/11-et követő eseményeket feldolgozó Person of Interestben (itthon A célszemély) nem kérjük számon a hitelességet, pedig abban mindössze egy volt ügynök, egy sánta könyvtáras úr és egy kutya számol le a gazfickókkal, és a gondolat sebességével gyűjtenek be tonnányi információt bárkiről. A PoI viszont fel is vállalja a képregényes megoldásokat, és jól áll neki. Ezzel szemben a Homeland egy sokkal földhözragadtabb sorozatként indult, reális forgatókönyvben ötvözve a karakterdrámát és az akciót, amelyben csak annyira szabadult el a képzelet, amennyire megkívánta az Amerika elleni terrortámadást bemutató történet. Aztán jött a mostani szezon, amiben az előforduló furcsaságok miatt már nem tudtunk annyira elnézőek lenni.

A telefonálás, illetve a kommunikáció az évad egésze során necces volt. Arra akár legyinteni is lehet, hogy a terroristák és a CIA is Skype-on éri el távoli földrészeken tartozkodó kapcsolatait, de az már tényleg túlzás volt, ahogy Brody Blackberryje és Abu Nazir Iphone-ja csatlakozott (bár erre is kaptunk magyarázatot):

Van még telefonos jelenetünk, de ez nem a technikai részletek miatt veszít a realitásból, hanem mert teljesen valószínűtlen volt, amikor Brody úgy beszélt a kiborult feleségével, hogy közben kitekerte az előző évadból megismert bombagyáros nyakát.

Brody lányának, Danának akár fontosabb szerep is juthatott volna, hiszen ha az előző évad végén nem telefonál, akkor Brody felrobbantja magát, és hát most is úgy indultunk, hogy ő az, aki valamennyire átérzi apja küzdelmét és fájdalmait - még abban a szép jelenetben is asszisztált, amikor Brody a kiborult felesége miatt eltemeti a Koránt.

Dana fő sztorija viszont erre az évadra egy állapot lett: a szenvedés. Sok oka volt rá, de a legkellemetlenebb az volt, amikor az alelnök fiával elgázolt valakit. A szál kibontása a tinédzsersorozatok legrosszabb kliséit idézte, látványosan vergődtek az írók: a fiatalok először elhidegültek egymástól, a fiú felejteni akart, a lány vívódott, aztán bevonták a szülőket, akik tovább vívódtak, majd jött a CIA is, hogy aztán mindez bármiféle következmények nélkül véget érjen. Kár érte, mert Morgan Saylor ügyes volt, csak lehetetlent kívántak tőle. Legalább többet volt a képernyőn mint sorozatbeli öccse, a végén pedig már ilyen mondatokat adtak a szájába: 

Sok kérdést felvetett az is, ahogy Walden alelnököt a távolból pacemekerét meghekkelve ölték meg, de az írók ebben az interjúban korrekt magyarázattal szolgáltak afelől, hogy ez nem a fantázia szüleménye (az alelnök karakterét félig-meddig Dick Cheneyről mintázták, akiről tudott, hogy szívátültetésen is átesett már), és Brodynak is járt a megváltás. Arról nem szólt a fáma, hogy korábban hogyan volt lehetséges, hogy Brody simán belopódzott az alelnöki irodába, és bediktálta Nazirnak a szívritmusszabályozó adatait.

Amíg tavaly Carrie bipoláris gondjai félelmetesen erős jelenetekben ütköztek ki, most ennek mintha nyoma sem lett volna. Sokkal több beszámíthatatlan tettét láttuk viszont, amelyekre így nem volt túl meggyőző magyarázat, főleg akkor, amikor egy vascsővel eredt a világ legrettegettebb terroristavezérének nyomába. Abu Nazir amúgy a legnagyobb nyugodtságban tudott bukkant fel a fokozott fenyegetés alatt álló Amerikában, és mint kiderült, végig egyedül csövezett egy vasgyárban. Abu, ez nem volt túl stílusos!

Carrie és Brody érzelmi kapcsolata tavaly is a rapszodikusság netovábbja volt, de idén már néha azt éreztem, hogy csak a majdani díjak reményében születtek a közös jelenetek, amik ezúttal már a szappanoperák határait is feszegették. Ez már csak azért is baj, mert ennek a szezonnak egyértelműen az ő kapcsolatuk állt a középpontjában, megtévesztéssel, kihasználássál, és viharos érzelmekkel.

Ha Brody meghalt volna, akkor minden idők egyik legjobb fináléjáról beszélnénk, így viszont azt láthattuk, hogy Carrie-vel be is teljesedett a szerelmük, meg nem is. Muszáj elválniuk egymástól, mert sose lehetnek boldogok, Brodyt pedig újra üldözi a fél világ - még szerencse, hogy ebben a helyzetben is pillanatok alatt át tud jutni Kanadába a zöldhatáron.

Most már befejezzük a Homeland ostorozását, jöjjön végre néhány pozitívum is.  Szerencsére az első évad visszatért a maszek hírszerző testvérpár, azaz Virgil és Max. Jelenlétükkel most is mindig feldobták a hangulatot, humorforrásként is funkcionáltak, és nélkülözhetetlen szerepük volt a külső megfigyelések feszült pillanataiban. (Ebben az esetben például senkit sem zavart, hogy ugyanúgy egy feltünő kisbuszból kémleltek, mint a hasonló karakterek az összes hasonló sorozatban vagy filmben.)

Quinn jelenléte is sokat dobott a második szezonon. Igazi kemény figura volt, rejtélyes múlttal és küldetésekkel, de közben érezhetően kötődött Carrie-hez és a fináléban - Hamlet és Claudius történetét felelevenítve -, arra is képes volt, hogy ne húzza meg a ravaszt, amikor Brody épp imádkozás közben került a célkeresztjébe. (Rupert Friend és Claire Danes között tapintható volt a vibrálás - erről is szólhatnak majd a jövőbeni részek, további érdekesség, hogy Friend Damien Lewis-hoz és a David Estes-t alakító David Harewoodhoz hasonlóan szintén brit színész.)

Összeállításunkból nem maradhat ki Saul, azaz Mandy Patinkin sem, aki legalább annyira nélkülözhetetlen szereplő, mint Claire Danes vagy Damien Lewis (ráadásul színésztársai az egész évad során arról nyilatkozgattak, hogy a forgatás feszültségeit óvva Patinkin mindig dalra fakadt).

Bár az egyik epizódban Saulnak is kijutott az értelmetlenségből (amikor Aileent látogatta meg a börtönben), de a szezonzáró legméltóságteljesebb pillanataiban is őt láthattuk.
Amikor eltemették Abu Nazirt:

És amikor kaddist mondott a bombamerénylet áldozataiért:

Saulnak ráadásul feltűnt egy régi ellenlábasa is, akit F. Murray Abraham alakított, de neki tényleg csak egy nyúlfarknyi és bővebben nem kidolgozott szerep jutott, talán a harmadik évadban ebből is többet látunk majd.

Akik az első évad végén hiányolták a katarzist, azok most némileg elégedettek lehetnek, mert végre kaptak egy nagy merényletet, ugyanakkor keserű mosollyal nyugtázhatják, hogy Brody életben maradt. Az már biztos, hogy az ő és Carrie kapcsolata kevesebb jelentőséget fog kapni a harmadik évadban, de Carrie és az események következtében a CIA első emberévé előlépett Saul biztos újra valami komplikált esettel találja magát szemben. Azt mindenesetre kizárhatjuk, hogy egy újabb Amerika-ellenes támadás mentén alakul majd a történet.

Miután a valódi CIA igazgatója belebukott egy szexbotrányba, akár a legnagyobb képtelenséget is elhihetjük, amit a képernyőn látunk. A Homeland esetében mégsem sikerült ez a mutatvány, talán mert kevésbé számítottunk elrugaszkodott megoldásokra. A második évadban viszont a sorozat nemcsak a hitelességét vesztette el, hanem az eleganciáját is, azt, ami vetélytársai fölé emelte. Talán a harmadik évadban visszanyernek ebből valamit, ígéretes jel legalábbis, hogy a készítők John Le Carré szellemében képzelik a folytatást.

Brody valószínűleg kevesebb szerepet kap majd, mégis vele, azaz leghitelesebb pillanatával búcsúzunk, hiszen még a harcedzett katona-fogoly-alelnökjelölt sem tudta rájuk nyitó lányuk előtt leplezni, hogy mennyire felizgult az éppen nem kiborult feleségére:

Kövesd a Cold Opent a Facebookon is!