Tizenöt éve elment az áram, és azóta sem jött vissza. A világrend felbomlott, a hatalmat kardos-puskás milíciák vették át, amik folyamatosan harcban állnak egymással és az ellenük lázadókkal. Az emberek kis közösségekben élnek, az utazás lassú és nehézkes, a pénz helyett az erőszak uralkodik. Ez a Revolution alapfelállása. Sok jó színész, rejtélyek, J.J. Abrams, plusz jó sok Stephen King-utalás. Ugyan mi hibádzhat?
Amikor kijöttek az első részek, óriási csalódást okoztak. High concept kaland helyett kaptam egy borzasztóan nyálas családi drámát, unalmas karaktereket, akiket ráadásul béna színészek játszanak. Faarcú hősnőnk, a fiús nevű Charlie Mattheson nem elég, hogy anya nélkül nőtt fel, de édesapját megölik, öccsét elrabolják Monroe tábornok emberei. Az Aprajafalvát idéző gondtalan közösségből elindul hát a család dagi barátjával és apja új nőjével, hogy találkozznak egy titkozatos nagybácsival és visszaszerezzék szegény srácot. Fél évadig más sincs, csak béna szenvedés és tökéletesen hiteltelen lelkizés. Ezek után azonban megtáltosodott a sorozat, és habár nyomába sem ér Abrams előző sorozatának, a Lostnak, mégis tisztességes szórakozássá lett az utolsó pár részre.
Ahogy telik az idő, csomó minden kiderül, persze óriási meglepetésekre ne számítson senki. Az esetek nagy részében a már megszokott klisékkel kerülünk szemben. Megmenekülések az utolsó pillanatban, a gyanús ember az áruló, az anyuka mégse halt meg stb. De egyszer-kétszer (főleg később) meglepetést is tud okozni a történet. Az említett fiútestvért nem csak, hogy visszeszerzik, de az rögtön meg is hal, és akkor még csak az évad felénél vagyunk! Színészileg egyébként pont ő, illetve a nővére a leggyengébbek (őt Graham Rogers, utóbbit Tracy Spiridakos játssza), így ez a haláleset igazi megkönnyebbülés. Ráadásul Charlie is egyre kevesebbet és kevesebbet szerepel a részekben, míg a sokkal tehetségesebb színészek egyre többet.
Előtérbe kerül helyette Billy Burke, aki remekül hozza Milest, a kiégett, több pálforduláson átesett, terminátorszerű nagybácsit. Vicces, hogy az Alkonyat-filmek után itt is egy faarcú, önmagát keménynek gondoló, de végtelenül idegesítő leány családtagját kell alakítania - és teszi ezt hasonló rezignáltsággal. David Lyons brillírozik az egyre paranoiásabb Sebastian Monroe tábornok szerepében, aki egyébként képes - a sorozat világában egyedüliként - önmagáról elnevezni az általa vezetett országot. Fontos megemlíteni még Giancarlo Espositót, aki messze az egész stáb legjobb színésze, és hátborzongatóan hozza a kőkemény, hideg katonát. Tőle mondjuk nem is vártunk kevesebbet.
A Revolution történetében számos izgalmas rejtély is fontos szerepet kap. Miért ment el az áram? Hogy lehet, hogy valaki mégis chatel a számítógépén? Kivel chatel? Ki az a rejtélyes figura, aki sokkolóval járja az országot? Az utolsó epizódra nem csak, hogy az összes kérdésre választ kapunk, de az összes történetszál is remek lezárást kap, ahogy a karakterek is eljutnak A pontból B-be. A sorozat lassan indul, de egyre dinamikusabb lesz, és ez az évadzáróban csúcsosodik ki. Az írók nem félnek változtatni a status quón, fontos karaktereket megölni, drasztikus lépésekkel megváltoztatni a helyzetet. Sőt, az alapkoncepciót meghatározó áramszünet maga is megszűnik! Ez óriási pozitívum, mert sajnos a mai szériák többsége nem mer változtatni a jól bevált recepten. Gondoljunk akár a Dexter egy kaptafára készült évadaira, vagy a Dr. House-ra. Persze jó szériához méltóan van cliffhanger, de a második évad már egy teljesen új fejezetről fog szólni. A színvonal meg remélhetőleg tovább emelkedik jövőre, és akkor nyugodtan kijelenthetjük majd, hogy a Revoltuion jó sorozat.
Külön érdekessége a szériának, hogy számos, Stephen King Setét torony-köteteit idéző momentum van benne. A titokzatos Randall nevű manipulátortól kezdve, Miles pusztító harctudásán és félelmetes hírén keresztül, magáig a sorozatban szereplő toronyig. Persze a Revolutionből teljesen hiányzik a könyvek misztériuma, mágiája, de a posztapokaliptikus, gőzgépekkel és különböző településekkel, omladozó romokkal teli tájon való hosszú vándorlás, a pusztuláson uralkodni vágyó nagyúr mégis érdekes párhuzamba vonható Roland harcos korával.
Kereső
Olvasóim
