A Hemlock Grove, a House of Cards és az Arrested Development után újabb sorozattal jelentkezett a Netflix, a streamszolgáltató július 11-én tette elérhetővé az Orange Is the New Black teljes első évadját. A netflixes stratégia mellett főleg azért érdekes a sorozat, mert az a Jenji Kohan találta ki, akit korábban a Weeds (Nancy ül a fűben) alkotójaként ismerhettünk meg, és persze azért is, mert egy női börtönben játszódik.
Amilyen szuper volt a Weeds első két évadja, annyira látványos volt a hanyatlása is, de Kohan így is bőven bizonyított annyit, hogy kiváncsiak legyünk az új sorozatára. A női börtön már a Weedsben is előkerült, hiszen Nancyt is lecsukták, de ott ezt úgy oldották meg, hogy az időszak az évadok közti szünetre esett, és a néző gyakorlatilag nem látott belőle semmit. Ebben az interjúban Kohan elmondja, hogy nagyon érdekelte a téma, de a Weedsben nem fért el a dolog, mert érezte, hogy több teret kíván.
Az Orange Is the New Black mégsem saját találmány, hanem egy Piper Kerman nevű nő megegyező című memoárján alapul, amelyben a drogcsempészetért elítélt Kerman egy szövetségi fegyházban töltött 15 hónapjáról írt.
A könyvet Piper Kerman írta, a sorozat főszereplője viszont Piper Chapman, egy fiatal, fehér, szőke nő, aki épp saját szappancége beindítását tervezi, amikor sittre kerül. Kint hagyja vőlegényét is, a börtönben viszont találkozik egykori szerelmével, hiszen évekkel korábban Piper leszbikusként élte életét, és ez is sodorta bajba, Alex vette rá ugyanis a drogcsempészetre.
Az Orange-ről szólva a Weeds mellett egy másik sorozatot is meg kell említeni, mégpedig az Ozt, az HBO 1997 és 2003 között hat évadot megélt börtönös drámáját. Pedig annyi hasonlóság nincs is: eleve az Orange-ben nők vannak, és nem férfiak; nem is történnek olyan durva, rémisztő dolgok; a nők nem külön cellákban, hanem közös térben raboskodnak; nincs erőszakos szex; a humor pedig sokkal több.
Az Orange persze nincs annyira a komédiára kihegyezve, mint eleinte a Weeds, de nagyon sok az apró poén, olykor csak egy gesztus vagy mozdulat formájában. Ezeket ellensúlyozzák a feszült helyzetek, mert hiába ez nem az Oz, azért többről van szó cicaharcnál, és ott van a csomó többi karakter egyéni drámája is, ezekre az egyes részek flashbackjei adnak némi magyarázatot. (A ki hogyan került a börtönbe? típusú visszaemlékezések sosem uralják annyira a részeket, mint például a Lostban, pedig az érdekes karakterek miatt pont, hogy több is elfért volna belőlük.)
Főcím
A Weedsben csodás volt a casting, és az Orange Is the New Blackbe is szuper arcokat sikerült összeterelni. Piper szerepében Taylor Schilling oltári nagyot játszik, egyszerre rémült, álmodozó, bájos, vicces és bátor; és teljesen hiteles, ahogy eleinte fogalma sincs, hogy hova került, de aztán felveszi a börtönlét ritmusát. A karakter amúgy keményen küzd, hogy kivívja a tiszteletet, ha viszont sikerül neki, akkor általában újra kalamajkába kerül.
Alexet az Azok a 70-es évek show Donnája, Laura Prepon alakítja, aki nagyon finoman változtat az eleinte egyértelműen negatív megjelenésén.
Jason Biggs játssza Piper vőlegényét, az egyedül maradt újságírót, aki jobb híján saját történetükből próbál karriert csinálni, de igazából nem tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel, főleg, hogy menyasszonya egykori leszbikus szeretője is képbe került. Sajnos Biggs szála nem a legerősebb az Orange-ben, és több juthatott volna a jóságos, de saját gondjaival falba ütköző börtönőr szerepénél Michael Harney-nak (ő már a Weedsben is dolgozott Kohannel) is - az ukrán feleség jelenléte például kifejezetten béna volt.
Nagy öröm látni Pablo Screibert is, aki a Wire második szezonjában Nick Sobotka volt, itt pedig az egyszerűen Pornstache-nek nevezett perverz őrt játssza, de karakterének megvannak a maga korlátai.
A fegyenceket alakító színészek között találjuk a szintén az Amerikai pitében megismert Natasha Lyonne-t, a Redet, az orosz konyhafőnököt játszó Kate Mulgrew-t, aki a Star Trek: Voyagerben még Jenkins kapitány volt, vagy Michelle Hurstöt, akire még a Füstből emlékszem.
A kiemelt szerepű rabok között sajnos az egyik legfontosabb, a keresztény crackfüggő Pennsyltucky (Taryn Manning) figurája kicsit sekélyes lett, de például Taystee (Danielle Brooks) vagy az átoperált Sophia (Laverne Cox) simán elférne egy saját sorozatban.
Az Orange Is the New Black egy-két történetszála nem kerüli el, hogy klisék mentén alakuljon, és néhány karaktert is láttunk már hasonló helyzetekben, de a sorozat eredetisége és frissessége letagadhatatlan. Mivel egyben mutatták be az egész évadot, adja magát a darálás, de ez most sokkal nagyobb kihívás, mint a House of Cards vagy az Arrested Development esetében. Az epizódoknak súlya van, és persze nagy a kísértés, hogy egyből jöjjön a következő rész, de ezeknek részeknek ülepednie kell.
Végül egy érdekesség: a harmadik részt Jodie Foster rendezte, aki a forgatás idején a Showtime-mal egyeztetett egy projektről, és rájött, hogy voltaképpen korábban ő sosem tévézett. Gyorsan bejelentkezett az Orange stábjához is, és ahogy Kohan mondja, Jodie Fosternek nem mondanak nemet, mégha meg is kellett szoknia, hogy ebben a világban nem a rendező az atyaúristen.
Jodie Foster és Laverne Cox
Kereső
Olvasóim
