Idén még önmagához képest is elég erős évet produkál az HBO. A csúcsot talán a True Detective és a Trónok harca jelentette, a vígjátékok közül pedig a Veep és a Silicon Valley, de ott volt még a Girls és a Looking is.
Így érkeztünk el a nyárhoz, amit újabb nagy dobásokkal köszöntött a csatorna. Az egyik a True Blood befejező évadja, a másik pedig a frissen indult Leftovers - A hátrahagyottak. Az utóbbiról lesz szó a folytatásban, az eddigi négy rész alapján. (A sorozat az eredeti vetítés után szinte egyből elérhető itthon is az HBO különböző felületein.)
A Leftoversről két dolgot kell tudni: az egyik, hogy egy regényből készült, és a sorozatváltozat az írónak, Tom Perrottának és Damon Lindelofnak, a Lost alkotójának a közös terméke. A történet szerint egyszer csak eltűnik az emberiség 2%-a, akikről innentől semmit sem lehet tudni. A helyszín Mapleton, New York képzeletbeli külvárosa, itt kezdődik a sorozat, három évvel a sajnálatos események után.
Egyrészről tehát van egy nagy rejtély, hogy mégis mi történt az eltűnt emberekkel, másrészt meg itt vannak azok, akik megúszták az egészet. Jobban mondva ők is szenvednek, és nem csak azért, mert némelyikük elveszítette közeli hozzátartozóját. Egy ilyen tragédiával ugyanis mindenki nehezen birkózik meg, nehéz elfogadni, hogy nincs megoldás, és elég szélsőséges reakciók születnek. A pap például arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltűntek között egy csomó rossz ember volt; van egy társaság, akik fehér ruhában, némán cigizve riogatják az emlékezőket azzal, hogy az emlékezés teljesen felesleges; a különböző szekták amúgy is elszaporodtak, és ráadásul van egy olyan csapat is, aminek a vezetője öleléssel gyógyít.
Az évad előzetese
Fájdalmas lelki tusákra és misztikus kérdésfelvetésekre, illetve megoldásokra épül a sorozat, és a tízrészes évad feléhez tartva egyelőre egyértelműen az előbbiben áll jobban. Az egyik központi elem például Garvey rendőrfönök (Justin Theroux) családjának az élete. Ő, bár nem veszítette el közeli családtagjait a tragédiában, de utólag mégis így járt. A felesége csatlakozott a fehér ruhás társasághoz; a lánya kétségbeesetten érzéketlen; a fia pedig egy titokzatos, Wayne nevű ember terhes nőjét oltalmazza. Ő az, akit valamiért üldöz a kormány, és aki képes arra, hogy egy öleléssel kiszívja az emberekből a fájdalmat. Az szinte mellékes, hogy fiatal ázsiai lányokból álló hárámet is tart.
A különböző rejtélyes dolgok megoldásához egyelőre nem jutottunk közelebb, inkább újabb kérdéseket és megmagyarázhatatlan jelenségeket kapunk. Mintha a Lostról beszélnénk, csak itt nem is annyira izgalmas, és nem is annyira misztikus a helyzet. Az események elég lassan haladnak előre, ami nem feltétlenül baj, de sajnos sokszor unalmasak a jelentősnek szánt jelenetek, és ezek között van olyan, ami még bosszantó is - a fehér ruhás csapathoz csatlakozó Liv Tyler például olyan, mintha egy gimis filmben nyavalyogna, nem egy apokaliptikus esemény után.
Van azért csomó erős jelenet is a sorozatban, például amikor a fehér ruhások tömegesen csinálnak valamit, akkor az mindig nagyon érdekes, és hogy mindezt teljes némaságban teszik, külön súlyt ad cselekedeteiknek. Eddigi leglátványosabb akciójuk a negyedik részben volt, a város lakói egy tánceseményen vettek részt, ők pedig ellopták a családi házakból a fotókat.
A csöndet amúgy is jól használják a Leftovers-ben, Garvey rendőr látványosan fájdalmas lassúsággal formálja a szavakat, de nincs egyedül ezzel, általában jellemző, hogy a szereplők nehezen találják meg a kommunikációhoz szükséges eszközöket.
A sok rejtély és gyötrelem mellett van szórakoztató elem is a sorozatban, mégpedig a Frost ikrek, az ütődött, de jóindulatú páros, akik Garvey lányának a haverjai. Őket a Carver testvérek játsszák, akiket a Született feleségekből vagy újabban a Teen Wolfból lehet ismerni, és nyugodt szívvel lehet őket a Leftovers üde színfoltjának nevezni.
A Leftovers érdekes sorozat, azt is bemutatja, hogy egy kis közösség hogyan reagál az egész emberiséget érintő tragédiára, és azt is, hogy mi lehet olyan esemény, ami után újra luxus nem hinni valamiben. A komoly témák és a földöntúli jelenségek között viszont nincs meg az egyensúly, a gondosan kidolgozott jeleneteket pedig zavaros folytatás követi. Az elméletekkel azért lehet játszani, a negyedik rész címe például a kis Jézusra és az Antikrisztusra utalt, és Lindelof múltja miatt el is várjuk a sehonnan jövő és sehova sem vezető, ám szórakoztató szálakat, de egyelőre ez nem olyan ütős, amilyet az ember az HBO nyári sztársorozatától várna.
Kereső
Olvasóim
