Az egyik csöcsös-faros barna, a másik modellalkatú szőke, a harmadik még mindig Zooey Deschanel: néha idegesítőek és felszínesek, mégis hús-vér, vicces és szerethető karakterekké képesek válni, ha kitartunk mellettük. Összeszedtünk hat új csajos szitkomot, amelyet érdemes nézni.
2 Broke Girls
Több mint valószínű, hogy a 2 Broke Girls sosem fog olyan óriási népszerűségre szert tenni, mint a Szex és New York, de mi akkor is ezt szeretjük jobban a két sorozat közös alkotójának, Michael Patrick Kingnek a munkásságából.
Itt nincs semmi manhattani menőzés: a sorozat fő helyszíne a brooklyni Williamsburg egyik lepattant étterme, ahol a két főhősnő, Max és Caroline pincérnőként robotol. Szöges ellentétei egymásnak, csakis abban hasonlítanak, hogy mindketten le vannak égve. A mocskosszájú Maxet rossz anyagi körülmények közt, egyedül nevelte fel a szeretettelen anyja, ettől cinikus és intimitáskerülő lett, viszont a jég hátán is megél; a finomkodó, finnyáskodó Caroline pedig gazdag szülők elkényeztetett kislánya volt, amíg az apját le nem csukták pénzügyi csalás miatt, és el nem vesztette minden pénzét és önbecsülését. És persze Max csöcsös-faros barna, Caroline modellalkatú szőke.
Max és Caroline nemcsak munka-, hanem lakótársak is, és miközben az étterem kis növésű, koreai tulajdonosát, Hant (Matthew Moy) kergetik nap mint nap az őrületbe, azon fáradoznak, hogy megnyithassák saját sütiboltjukat. Ezt tulajdonképpen az előző, második évadban már meg is valósították, de hogy legyen hova folytatni a sztorit, az évad végére már be is fuccsolt a vállalkozásuk, és most éppen az étterem korábbi raktárhelyiségéből csináltak egy kis boltot.
A lényeg valójában persze nem a sztori, hanem az eltérő hátterű, de egyformán tré élethelyzetben levő két lány figurájából adódó humor, ami egyelőre nem fulladt ki. Aki látta már a Maxet alakító Kat Denningst bármiben (pl. Dalok ismerkedéshez), az tudja, mennyire lehengerlő a szexi és kellemesen gúnyos stílusa, de időnként még viccesebb a Caroline-t játszó Beth Behrs, aki betipeg, mint egy szupermodell, aztán élvezettel csinál totál hülyét magából (például egy epizódon keresztül fogja a fenekét, mert szétrepedt a nadrágja, hogy egy közelmúltbeli példát említsünk). A mellékszereplők is szuper szórakoztatók: az étterem szexmániás ukrajnai szakácsát, Oleget (Jonathan Kite) és a csajok lengyel származású, nagyszájú szomszédasszonyát, Sophie-t (Jennifer Coolidge, vagy ahogy a legtöbben ismerik: Stifler anyukája) egyhamar nem fogjuk megunni. (Bujdosó Bori)
New Girl
Biztos vannak olyanok is, akik Zooey Deschanel miatt képtelenek belenézni a New Girlbe, de a sorozatban Deschanel pont a megfelelő mértékben harsány, és nincs annyira előtérbe helyezve, hogy csak vele azonosítsuk a már harmadik évadjában járó komédiát. Ő maga amúgy úgy jellemzi a New Girlt, hogy „adorkable”, azaz egyszerre imádnivaló és különc, dilis (az adorable és a dorky szavak összevonásából).
Jess (Deschanel) egyedül marad és beköltözik három férfi mellé negyedik lakótársnak. Előbb mindenkivel összebarátkozik, aztán egyikükkel egyre romantikusabb helyzetekbe kerül. Az alaphelyzet nem újdonság, de a New Girlben nem érezzük azt, hogy a jelenetei ismerősek. Jess és Nick évődését például addig húzták, hogy már azt hittem, nem tudnak jól kijönni belőle, aztán egészen zseniálisan oldották meg (na jó, talán egy résszel többet szántak összejövetelük folyamatára, mint kellett volna).
Deschanel mellett nagyszerűen teljesítenek a férfi szereplők is. Jake Johnson sokáig idegesített, de aztán öröm volt nézni, ahogy a jogi kart diploma előtt otthagyó, egyszerű Nick szerepében kibontakozik. Schmidt (Max Greenfield) a csapat egyszerre legsikeresebb és legbénább tagja, oltári nagy sznob, kondi- és nőmániás, de valahol egy örök lúzer, akit idióta dumája miatt rendre pénzbüntetésre ítélnek társai. Winstonra (Lamorne Morris) jutott eddig a legkevesebb idő, neki nem tudnak annyira önálló szálakat írni, cserébe a rá szánt szkeccsek között gyöngyszemek vannak.
De meg kell még említenünk a szépséges Hannah Simone-t, aki Jess indiai modell barátnőjét, Cece-t játssza, illetve ott van a friss Emmy-díjas Merritt Wever is, aki egykori dagadt önmagára emlékezteti Schmidtet. (A harmadik évadra nagy kalamajkába is kerül amiatt, hogy nem tud a két nő között dönteni.)
Egyszerre romantikus komédia és egyszerre haverszitkom a New Girl, amelyben a hosszan kidolgozott poénok mellett nagyon egyszerű óvodás humort is kapunk, de mindkettő működik benne, a szerethető színészgárdába pedig olyan társak érkeznek alkalmi partnernek, mint Lizzy Caplan, Olivia Munn vagy Dennis Farina. (Benedek Márton)
Trophy Wife
A Trophy Wife idei újonc, az ABC sorozata. Bradley Whitford-rajongóknak kötelező (Az elnök emberei, The Good Guys, Studio 60), ő játssza a férjet, aki két válás után újra megházasodik. A címszereplő trófeafeleség Kate, őt Malin Akerman játssza, az exek szerepében Marcia Gay Harden és Michaela Watkins látható. A társasághoz tartozik még egy tini testvérpár lány (a lányt a pilot után le is cserélték), továbbá egy örökbe fogadott kínai kölyök is, aki szupercuki és egészen meghökkentő pillanatokat képes okozni (Albert Tsai játssza).
A szereposztás remek, Akermannak, Hardennek és Watkinsnak is vannak jó pillanatai (utóbbi kettő közül az egyik kemény doktornő, a másik ketyós new age hívő, kap is egy-két kegyetlen poént emiatt), és ugye ott van Whitford is, a történet viszont nem hozott semmit egyelőre (eddig két rész ment le a sorozatból), a fordulatok pedig könnyen megjósolhatók, és az igazán kreatív megoldások is hiányoznak belőle.
A három különböző női karakter sorsa viszont érdekes lehet, megvan köztük és Whitford között a szikra, de nem tudom, hogy ezen túl van-e akár egy évadra való is a Trophy Wife-ban. A diszfunkcionális családokon általában jól lehet szórakozni, a Trophy Wife-nak is ez a célja és még a színészek is megvannak hozzá. Egyelőre az a benyomásom, hogy ebből sokkal többet ki lehetne hozni. (BM)
The Mindy Project
Mindy Kalingben az a klassz, hogy bár a Mindy Projectben egy olyan, újra és újra szinglivé váló, narcisztikus, munkamániás New York-i csajt alakít, akinek a különböző változatait már egy rakás sorozatban és filmben láttuk, ő maga fényévekre van attól, ahogyan a tipikus amerikai sztárt elképzeljük. Egy indiai építész és egy indiai nőgyógyász gyereke, akit a szülei kiskorában nem szereplőválogatásokra ráncigáltak, hanem arra neveltek, hogy keményen dolgozzon és tisztelje az idősebbeket, így aztán mostanáig kiakad pl. az olyan (hollywoodi vagy egyéb) seggfejeken, akik "rossz a névmemóriám" címszó alatt nem hajlandók megjegyezni mások nevét. Szóval Mindy Kaling indiai, normális, és a tetejében még túlsúlyos is (az önéletrajza ezzel a mondattal kezdődik: "mióta az eszemet tudom, husi vagyok"), ami bőven elég ahhoz, hogy egyedivé tegye a sorozatát, amelynek főszereplője és írója is.
A 2012 őszétől futó Mindy Projectetben egy sikeres nőgyógyászt alakít, aki Dannyvel, a szarkasztikus olasz-amerikai (Chris Messina), és Jeremyvel, a tenyérbemászó brit (Ed Weeks) kollégájával visz egy magánrendelőt, és akármilyen elfoglalt is, közben folyamatosan az igazit keresi. Mindy figurájában van jó adag Bridget Jones és Carrie Bradshaw egocentrikusságából és felszínességéből, de szerencsére az önirónia ezt eléggé ellensúlyozza ahhoz, hogy sose jussunk el odáig, hogy legszívesebben felpofoznánk ezt a libát.
Kaling tévés karrierjének nagyját az amerikai Office-ban töltötte, és szerencsére van annyi menő ismerőse a szakmában, hogy Seth Rogen- és James Franco-kaliberű beugró szereplőket tud mozgósítani egy-két epizód kedvéért. Ezek a cameók nagyon aranyosak, ami viszont a sorozat gyengesége, hogy nagyszámú visszatérő epizódszereplőt - a rendelő recepciósai és asszisztensei, Mindy barátnői - foglalkoztat, akiknek szinte csak díszletfunkciójuk van. A harmadik résznél tartó második évad ígéretesen alakul: Mindy éppen szakított aktuális, lelkész-DJ pasijával, és izgulhatunk, hogy a Danny és Mindy közt egy ideje érő meghittség hova vezet. (BB)
Don't Trust the B---- in Apartment 23
A Don’t Trust az egyetlen a cikkünkben szereplő sorozatok közül, ami már nincs műsoron, idén télen kaszálta el az ABC. Ahogy lenni szokott, némi idő elteltével a maradék részek is elérhetővé váltak az interneten, és az az igazság, hogy ezekben is látszódnak a Don’t Trust gyengeségei: a hasraütésre bevont mellékszereplők és a következetlenül kibontott mellékszálak.
Ugyanakkor a habkönnyű Don’t Trust stílusa és főszereplői is telitalálatok. A címben szereplő bajkeverő ribanc neve Chloe, akit Krysten Ritter játszik, a sorozat elején az ő lakásában bérel szobát a New Yorkba nagy álmokkal érkező June, akit az a Dreama Walker alakít, aki a minap Jess kollégájaként tűnt fel a New Girlben, és a Good Wife új szezonjának második részében is láthattuk. Az opportunista Chloénak jutnak az extrémebb kalandok és a folyamatos kamuzás, June pedig üggyel-bajjal igyekszik megőrizni makulátlanságát.
A lányokhoz jön még James Van Der Beek is, aki önmagát játssza, illetve parodizálja ki. Elvileg ő Chloe régi haverja, de többször teljesen külön fut a sztorija, és sosem unalmas, ahogy viccet űz a sztárságából. Több epizódon keresztül húzódott, amikor egy táncos műsorban indult, de visszatérő elem volt saját farmermárkája is.
A Don’t Trust kedvesen komolytalan sorozat, néha előre kiszámítható, néha váratlanul ötletes történésekkel, a karakterek és a hangvétele miatt még el tudtam volna nézni egy darabig. (BM)
Mom
A Two And A Half Men (azért leírjuk a magyar címét is: Két pasi - meg egy kicsi!) alkotóinak új, Mom című szitkomját még nehéz megítélni, mert annyira friss, hogy csak három rész ment le belőle, de az indulás ígéretes. A főszerepet Amerika egyik legviccesebb nője, Anna Faris alakítja, aki a Horrorra akadva-filmekben tűnt fel, buta tyúkként égette magát az Elveszett jelentésben, és ő volt a kizárólag totál beszívva élvezhető Smiley Face című füves komédia főhősnője is.
Figurájának, Christynek semmi sem úgy sült el az életében, ahogy tervezte: pszichológus akart lenni, de teherbe esett, félbehagyta a középiskolát, belecsúszott az alkoholizmusba, most pedig harmincvalahány évesen ott áll végre józanul két gyerekkel, egy szar pincérmelóval, egy nős szeretővel, valamint egy szintén alkoholista anyával, akinek Christy elég sok mindenben követte a példáját ahhoz képest, hogy kicsit sem bírja elviselni.
A szereposztást imádjuk: Christy anyját a fergeteges Allison Janney (C. J. Az elnök embereiből) játssza, aki Farisszel annyira ütős párost alkot, hogy ha a túladagolt konzervröhögések kicsit fárasztók is ebben a szitkomban, kettejük miatt nehéz lesz felhagyni a nézésével. (BB)
Kereső
Olvasóim
