A Pretty Little Liars – magyarul Csinos Kis Hazugok – már a legelső rész alapján jóval érdekesebb volt egy átlagos tinisorozatnál. A harmadik évadban még mindig nem derült fény a rejtélyre, közben a városban már nem lakik olyan ember, aki ne keveredett volna gyanúba - ráadásul az epizódok utolsó másodpercei még mindig nagyon ijesztőek. Létezik-e titok vagy véletlenszerű borzongatásról van szó? Akarjuk-e tudni a megoldást?
Mivel a cselekmény központjában négy gimnazista korú lány – Hanna, Spencer, Aria és Emily – áll, természetesen nem hiányoznak belőle a jól megszokott elemek, mint szerelem, barátság, rivalizálás, felnőtté válás, sőt, néha még az iskolai követelményekkel való szembenézés sem, de ezek mellett végre kicsit mást is láthatunk, mint tinilányok konfliktusai és/vagy vámpírok románca. Egy rejtélyes gyilkosság, egy titokzatos zaklató és a minden részben felbukkanó új nyomok garantálják, hogy a néző egy percig se unatkozzon – és lehetőleg az se jusson eszébe, hogy három évad után már gyakorlatilag lehetetlen, hogy a sorozat végén mindenre fény derüljön és a legkisebb titkos üzenet is értelmet nyerjen.
„A” még nem unja – én már kezdem
A sorozat cselekménye egy titokzatos zaklató körül forog, aki a lányok életét igyekszik pokollá tenni, mióta megtalálták egy évvel korábban eltűnt barátnőjük holttestét. A flashbackekből hamar kiderül, hogy Alison, a halott ötödik barátnő meglehetősen rosszindulatú volt, és abban lelte örömét, hogy mások életét megkeserítette. A barátnői – akik csak mérsékelten önzők és buták – ennek ellenére fáradhatatlanul keresik a gyilkost, miközben természetesen azt is szeretnék kideríteni, ki küldözget nekik rejtélyes üzeneteket „A” álnéven. A zaklató a jelek szerint vagy bekamerázta az összes lány házát, vagy lehallgató készüléket erősített a testükre, vagy mindkettő, ugyanis minden mozdulatukról és szavukról azonnal értesül, és mindig gyorsan meg is zsarolja őket valamivel. Befolyásolja az életüket és gyakran ráveszi őket, hogy egymást is átverjék, az azonban még mindig nem derült ki, hogy mindezzel mit akar elérni.
Ahogy telnek az évadok, akaratlanul is eszembe jut az Így jártam anyátokkal, ahol a néző még a nyolcadik évadban sem kap választ a sorozat fő kérdésére: ahogy nem tudjuk, ki lehet Ted Mosby gyerekeinek anyja, úgy Ali gyilkosa és a titokzatos „A” kilétéhez sem kerülünk közelebb. A harmadik évad közepe felé járva a részek még mindig ugyanolyanok, mint az első évad elején: „A” megtud valamit a lányok magánéletéről, amivel megzsarolja és manipulálja őket, miközben a lányok valamiért úgy gondolják, hogy ha sötét parkokban és erdőkben mászkálnak, akkor nem történik semmi félelmetes, de ebben általában tévednek. „A” kilétéről, céljairól vagy a gyilkosság módjáról, időpontjáról és elkövetőjéről még mindig nem tudni semmi biztosat, annak ellenére, hogy a városban már nem lakik olyan ember, aki ne keveredett volna gyanúba az epizódok során. Hiába derült ki két szereplőről, hogy ők „A”, a zaklatásoknak még mindig nem szakadt vége, ami arra engedi következtetni a lányokat és a nézőket, hogy egynél jóval több ember áll az üzenetek mögött.
Egy epizód erejéig mindenki gyanús
Legalább minden második epizódban újabb részletek derülnek ki Alison eltűnéséről is, amelyek mindig valaki másra terelik a gyanút, mint aki addig bűnösnek tűnt. A lányok voltak már meggyőződve arról, hogy a gyilkos és/vagy a zaklató a szomszédban lakó vak Jenna, esetleg Toby nevű mostohabátyja, Aria édesapja, Spencer nővére, Spencer sógora, Jenna rendőr barátja, de az iskolában is mindenki volt már gyanúsított, a nőcsábász Noel és a lúzer Lucas ugyanúgy, ahogy a mentális problémákkal küzdő Mona vagy Emily új barátnője, Paige. Néhány résszel később aztán a leggyanúsabb szereplőkről már mindenki számára egyértelmű, hogy a lányok oldalán állnak és ugyanúgy csak „A” áldozatai – amíg újabb nyomok nem kerülnek elő, amik ismét arra utalnak, hogy mégiscsak közük van a gyilkossághoz.
Őszintén szólva már észben sem tudom tartani, ki mikor volt gyanús és miért, főleg, hogy a bizonyítékok majdnem minden esetben ellentmondanak egymásnak. „A”-t eddig kétszer, és Alison gyilkosát is legalább ennyiszer találták meg, csak hogy a következő epizódban kiderüljön, hogy az illető nem egyedül dolgozik, vagy egyszerűen tévútra vezettek a bizonyítékok és mindennek az ellenkezője igaz – megint legfeljebb a következő epizódig.
Hatásvadászat felsőfokon
Valószínűleg csak a feszültség fokozása érdekében, de azok a nagyon ritka alkalmak sem sülnek el soha jól, amikor a lányok – másfél év alatt körülbelül kétszer – beavatják a rendőrséget is, hiszen vagy kiderül, hogy a rendőr ugyanúgy titkol valamit, mint mindenki más, vagy visszafelé sül el a dolog és a főhősök is gyanúba keverednek. A lányok így folyamatos rettegésben élnek, és minden külső segítség nélkül próbálnak szembenézni zaklatójukkal és Alison gyilkosával. A legtöbb epizód végén a nézőknek még egy kis extra hátborzongás is jut: „A” fekete kapucnis pulóverében és bőrkesztyűjében előszeretettel égeti el a lányok fényképét, a róluk mintázott igen ijesztő játékbabákat, vagy öli meg a névtáblákkal ellátott, a lányokat jelképező patkányokat.
Azokon a jeleneteken kívül, amikor egy fekete ruhákba öltözött egyén a lányokat üldözi egy tükörlabirintusban; egy dobozba zárja őket egy hullával; vagy egy próbafülkébe egy kígyóval; esetleg Hanna anyukája találkozik egy szellem kislánnyal (habár ezen kívül eddig semmi természetfeletti nem volt a sorozatban), kétségtelenül az epizódok utolsó másodpercei a legijesztőbbek – a hatásvadászaton kívül azonban eddig a felsorolt esetek közül egyiknek sem derült ki az értelme. A lányok mindig megússzák a gyakran valóban veszélyes kalandokat, mások viszont nem ilyen szerencsések; több, korábban gyanús szereplő is meghalt a sorozatban, amitől csak még egyértelműbb, hogy „A”-nek nem célja a főhősnők meggyilkolása, sokkal inkább csak ijesztgetni akarja őket – és a nézőket.
Végső megoldásként már csak olyan fordulatokat tudok elképzelni, hogy Alison nem halt meg, s ő maga „A”, egyszerűen mert természetéből adódóan ennyire élvezi, ha ő alakítja az eseményeket – ebben az esetben természetesen a gyilkosát hiába keresi a többi szereplő –, vagy hogy az egész város egy nagy bűnszövetkezet, akik együttes erővel eltették láb alól Alisont, aki mindenkinek tudatosan ártott, és kétségkívül nagyon kellemetlen személy volt, s most az idegesítő barátnőivel is megpróbálnak leszámolni. Az igazat megvallva a sok rejtély után még ezek a megoldások is csalódást okoznának, de azt sajnos nem tudom elképzelni, hogy a végső fordulat felérjen a felépített feszültséggel és „A” összes üzenete és módszere értelmet nyerjen. Remélem, hogy a sorozat írói tudják mit csinálnak, és a látszat ellenére nem csak véletlenszerű, ijesztő jelenetek sora a cselekmény, de a megoldatlan rejtélyeket már annyira felhalmozták, hogy egyre kevésbé látok esélyt arra, hogy jól jöjjenek ki belőle – rosszul viszont nem érdemes, ahhoz túl érdekes volt az alapötlet.
Kereső
Olvasóim
