Igazából már az elején nehéz volt komolyan vennem a Person of Interestet, mert nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy a két főszereplő közül az egyik Ben Linus a Lostból (Michael Emerson), a másik pedig Jézus a Passióból (Jim Caviezel). Ennél azért persze többet tud a jelenleg a harmadik évadjában járó sorozat, de a sok dráma és csavaros történet ellenére legnagyobb erénye mégiscsak az, hogy nem veszi komolyan magát.
Az alapfelállás az, hogy van egy gép, vagyis a Gép (az eredetiben is egyszerűen csak The Machine), amit egy titokzatos milliomos, Harold (Emerson) irányít, és a segítségével kiszűri a közeljövőben elkövetett gyilkosságokat. Ezek megakadályozására pedig van egy embere, John (Caviezel), egy szintén titokzatos exkatona , aki mindenkivel el tud bánni, bárki is támadjon rá.
Hőseink minden részben kapnak egy társadalombiztosítási számot, amiről sosem tudják, hogy áldozatot vagy elkövetőt jelöl. Idővel persze kiderül minden, Harold és John pedig újra és újra sikerrel jár, és megakadályozza a tervezett bűncselekményeket.
Minden részben van tehát egy új eset, amit rendesen meg is oldanak, de átívelő szálakban sem szűkölködik az itthon A célszemély címen futó sorozat. Sőt, én már fel is adtam, hogy kövessem a háttérben zajló, és elég nagyvonalúan kezelt folyamatokat, a lényeg, hogy vannak, akik a Gépet (ilyen Root szerepében Amy Acker, aki a mostani évadra állandó szereplő lett) vagy New York alvilágát akarják hatalmukba keríteni, vannak simán csak régi, bosszantó ellenlábasok, és persze ott van az HR, a korrupt rendőrségi szervezet, amelynek gyanús elemei a PoI minden pontján felbukkanhatnak. Ezeken túl visszaemlékezések formájában a főhősök múltja is időről-időre elénk tárul. És maga a Gép is önállósítja magát.
Mindeközben a sorozatot sok előre látható vagy éppen következetlen fordulat, és olyan Bud Spencer-es jelenetek jellemzik, amelyekben csak a pofonokat halljuk, de magát az akciót nem látjuk, csak azt, hogy mondjuk valamelyik kétes alak kirepül egy ablakon.
Hibát bőven lehet találni a PoI-ban, de olyan hanyagul elegáns stílusa van, hogy ezek felett könnyen szemet lehet hunyni, és az a képregényes miliő is jól áll neki, amiben az akciójeleneteket ábrázolják. Ráadásul az egész sorozatot belengi a poszt 9/11-es, terrorveszélyes, paranoiás, sötét hangulat, ami ellensúlyozza a játékos könnyedséget, és a noir felé viszi a dolgokat. Amúgy maga a gép pont az ikertornyok elleni támadás után készült el a sztori szerint, és a mindenkit megfigyelő berendezés történeténél nem is találhatnánk aktuálisabb témát.
Emerson és Caviezel párosa remekül működik, és jól kitalálták rendőrségi partnereiket is, a kicsit ügyetlen Fuscót (Kevin Chapman) és vagány női nyomozó Cartert (Taraji P. Henson), de a vendégszereplőket is jó érzékkel választották ki. Az HR szarkavaróinak főnökét például Clarke Peters, a jobbkezét Robert John Burke játssza, az egyik alvilági vezér szerepében pedig Enrico Colantonit láthatjuk fel-felbukkanni. Nagyon tetszett, amikor előkerült Ken Leung (ugye ő volt Miles a Lostban), vagy amikor megjelent Carrie Preston, aki itt Harold régi szerelmét játssza, de a valóságban Emerson felesége.
Nem ilyen ruhákat adnak Sarah Shahira...
A mostani, harmadik évadra előlépett Samantha Shaw (Sarah Shahi) is főszereplővé, ő a kormánynak dolgozott bérgyilkosként, de most már Harolddal és Johnnal szolgálja a jót. Nagyon örültem, hogy erősebben beépítették a karakterét a sorozatba, mert a fiúk mellé illett már egy új arc, egyelőre azonban kevesebbet hoznak ki ebből a szálból, mint reméltem. Shaw egyelőre egy hallgatag gyilkos, akinek megvan a maga baja és nagyon csökönyös, de legalább néha vicces is tud lenni; nyilván egyre inkább ő is meg fog majd nyílni, de egyelőre nem túl érdekes szegénykém. És milyen ruhákat adnak már rá?!
...hanem ilyeneket
Jonathan Nolan (igen, ő Cristopher Nolan testvére és alkotótársa) sorozata könnyed heti szórakozást nyújt, ami mégis több, mint egy átlagos akciólimonádé: még, ha unalmas is olykor, de van stílusa, jók a karakterei, és néha félelmetesen valódi.
(A két kép Sarah Shahiról innen, illetve innen jött.)