A Szex és New York rajongói örülhettek, amikor a CW Television Network bejelentette, hogy az HBO nagysikerű sorozata után az előzményeket is képernyőre viszik. A Carrie naplója (The Carrie Diaries) a népszerű sorozat főszereplője és narrátora, Carrie Bradshaw első élményeit meséli el a nyolcvanas években, amikor még csak tizenhat éves. A történet Candace Bushnell azonos című regényén alapul, aki a Szex és New York alapjául szolgáló köteteket is írta.
Mivel Carrie neve mindenki számára ismerősen cseng, a készítők nagyobb érdeklődésre számíthattak, mintha a Carrie naplója csak egy újabb tinisorozat lenne, de ha belenézünk, kiderül, hogy végső soron mégiscsak az.
A Carrie Naplója próbál ugyan egyes elemekben hasonlítani a híres elődre (illetve "folytatásra"), de az eddig bemutatott első két rész alapján inkább a gimis sorozatok kategóriájába sorolható. Kezdjük rögtön ott, hogy két helyszínen játszódik, amelyek közül csak az egyik Manhattan, a másik Carrie békés szülővárosa, Castlebury. Természetesen vannak feltűnő hasonlóságok, például Carrie narrációja a részek alatt vagy a New York utcáin magabiztosan sétáló nők – köztük Carrie – gyakori kihangsúlyozása, és Carrie-ben is megvan már az a kedves sutaság, amivel a Szex és New York első részében rögtön Mr. Big lába elé borítja táskája tartalmát.
Életem legeslegelső pezsgője!
A Manhattanben játszódó szál hasonló világot mutat be, mint ahol Carrie felnőttként otthon érzi magát, de a tizenhat éves főhősnő még feltűnően nem oda tartozik. Régóta dédelgetett álmai válnak valóra, mikor apja segítségével részt vehet egy gyakornoki programban, és egy manhattani irodában asszisztensként dolgozhat, de ez természetesen közel sem az az élet, amire Carrie vágyott. Sokkal jobban magával ragadja az a társaság, ahová az Interview Magazin munkatársa vezeti be.
Larissa Loughlin (Freema Agyeman) véletlenül botlik a kislányba, de rögtön lecsap a lehetőségre, hogy lefotózhassa egyedi táskáját a magazinjába, egyúttal arra is ráveszi, hogy segítsen neki ellopni egy méregdrága ruhát. Ezután szinte magától következik, hogy Carrie nem megy el az esti iskolai bálba, helyette inkább Larissáékkal bulizik Manhattanben, ahol – valószínűleg életében először – pezsgőt iszik üvegből és boldogan nevetve csodálkozik rá, hogy New Yorkban megszokott dolog, ha két férfi csókolózik. Annyira elbűvöli a divatmagazin munkatársainak világa, hogy attól sem riad vissza, hogy hazudjon a munkahelyén annak érdekében, hogy táskája valóban eljusson a fotózásra.
A manhattani helyszíntől és a magazintól eltekintve a tizenhat éves Carrie élete semmiben nem hasonlít arra, ami a Szex és New Yorkból ismert énjével történik. A sorozat elsősorban, de inkább kizárólag kamaszoknak szól, a Szex és New York közönségének valószínűleg legfeljebb a gyerekeihez állhat közel. Az első két rész alapján mondanivalója is ugyanaz, mint a tipikus tinisorozatoknak általában: a főhős saját kárán tanulja meg, mi a helyes döntés; mi az ára annak, ha hazudunk vagy megbántjuk a barátainkat; és hogy a felnőtté válás nem az, hogy végre azt csinálhatjuk, amit akarunk, hanem általában pont az ellenkezője.
Az egyetlen szűz a csapatban
Carrie felnőttkori barátnőinek természetesen semmi nyoma a sorozatban, de a lány a gimiben is egy négyes tagja, amit először két barátnője és az egyikük barátja alkotnak, majd a második rész végére a fiút felváltja Carrie kishúga. Ez a társaság szintén egészen más, mint amire a Szex és New Yorkból ismert magabiztos újságírónőtől számítanánk, annál jobban hasonlít viszont a tinisorozatok tipikus hősnőinek barátaira. Természetesen nem az iskola népszerű – és ennek megfelelően nyilván rosszindulatú és felszínes – lányait látjuk a barátnők szerepében, hanem a teljesen átlagos, de annál több belső értékkel és őszinte érzelmekkel rendelkező lányokat, ami érthető, hiszen a valóságban sem barátkozunk lenéző bálkirálynő-típusokkal, de a sorozat biztosan nem lesz tőle se érdekesebb, se más, mint akármelyik másik. Igaz, ha a gonosz riválisokon pompomlányruha lenne, még sablonosabbá lehetne tenni a helyzetet.
New York mellett a szex is megjelenik a sorozatban, mikor az első tíz perc után kiderül, hogy Carrie az egyetlen szűz a barátnők közül. Úgy tűnik, ez bizonyos fokú csalódással tölti el a főhősnőt, egészen addig, amíg a következő jelenetben nem tölt egy kis időt kettesben az „új sráccal”, akit senki nem ismer az iskolában, kivéve persze őt. Nagyon hamar kiderül, hogy korábban már volt is köztük valami, és az sem várat sokáig magára, hogy – mindenki legnagyobb meglepetésére – az egész iskola és főleg a rivális lányok szerint nagyon menő fiú ismét Carrievel kezdjen járni.
Egy leheletnyivel izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy Sebastian Kyddről egyértelműen tudjuk, hogy nem ő Carrie Mr. Bigje, tehát számíthatunk rá, hogy a sorozat folyamán szétmennek, így az ember szinte érdeklődve várja, hogy Carrie végül egyedül marad-e. Nem egyértelmű, hogy a készítők az általános sémát akarják majd használni, és Carrie megtalálja „élete párját” (annak ellenére, hogy a nézők tudják: nem az), akivel nagy boldogságban és egyetértésben lesznek együtt a sorozat végén, vagy – mivel mindannyian ismerjük Mr. Biget – búcsút int majd a gimis szerelmeinek, és egyedül költözik New Yorkba. Be kell vallanom, egyelőre ez az egyetlen eleme a sorozatnak, amivel kapcsolatban legalább az esély megvan rá, hogy meglepetést fog okozni.
A High School Musical rajongóinak ismerősei
A főszereplő Carrie-t Anna Sophia Robb alakítja, aki olyan filmekben nyújtott meggyőző alakítást, mint a Híd Terabithia földjére vagy az Életem a szörf, de a többségnek valószínűleg a Charlie és a csokigyárból lehet ismerős. A Sebastiant alakító Austin Butlert viszont az Elcserélt lányok című sorozatban kapott szerepe mellett korábban csak olyan filmekben láthattuk (volna), mint az Ufók a padláson és a Sharpay csillogó kalandjai, amit valószínűleg legfeljebb a megrögzött High School Musical-rajongók néztek meg. Ezek alapján Butlert az ember egy kategóriába sorolja a Disney Channel Camp Rockjának második részéből „ismert” Chloe Bridgess-szel, aki Nick Jonas barátnőjeként tűnt fel néhány jelenetben, annak ellenére, hogy az IMDb állítása szerint eredetileg a főszerepre jelentkezett. Az is igaz, hogy a többi szereplőt még a Camp Rockban sem láttam soha.
A Carrie naplója összességében kellemes szórakozás, könnyen emészthető, gondolkodást nem igen igénylő sorozat, tehát aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, bátran üljön a képernyő elé. Az azonban egyértelmű, hogy ha valaki a Szex és New Yorkból ismert kedvencét szeretné viszontlátni egy korábbi életszakaszban, és ilyen elvárásokkal kezdi nézni a sorozatot, hatalmasat fog csalódni. A retró stílus szerelmesei viszont imádni fogják.
Kövesd a Cold Opent a Facebookon is!
Kereső
Olvasóim
