Volt, amikor majdnem abbahagyta a nyilvános szereplést, és volt, amikor olyan ajánlatra mondott nemet, amit rajta kívül mindenki elfogadott volna. Louis C.K. nem hipersebességgel robbant be a szórakoztatóiparba, de mára az amerikai komédiázás meghatározó alakja lett. Standupjaival új üzleti modellt teremtett, jelenleg negyedik évadjában járó Louie című sorozatában pedig teljes alkotói szabadságot élvez, és új megvalósításba helyezi mindazt, amit a vígjátékokról gondolunk.
Miután egy évtizedig járta a keleti part különböző klubjait, a kilencvenes évek elejére úgy nézett ki, Louis C.K. végleg felhagy a komédiázással. A pénze elfogyott, a New York-i standupeseményeken csak lézengett a közönség, a nyolcvanas évek nagy felhajtása meglehetősen lecsillapodott.
C.K. és néhány barátja (többek között Sarah Silverman, Dave Attell és Jay Mohr) előtt adódott egy utolsó lehetőség, részt vehettek a Saturday Night Live meghallgatásán, ugyanis a híres varietéműsor Adam Sandler és David Spade sikeres szereplése után még több újgenerációs komikus arcot akart leigazolni. A meghallgatás pompásan zajlott, mindenkit felvettek az SNL-be, kivéve egy embert, pont C.K.-t, de még számára sem zárult kudarccal a történet, hiszen előadása miatt bérelték fel végül írónak Conan O’ Brienhez, a Late Nightba. (Az SNL-ben aztán a 2007-es szezonban szerepelt sokat, és kétszer még a show házigazdája is volt.)
Ez történik Louie-val, ha előző este csúnyán betép a szomszédjával. Várjátok csak meg, amíg odaér a kávézóba!
Két év múlva távozott a műsor vezető írója, és C.K. előtt olyan lehetőség nyílt, ami az egész életét megváltoztathatta volna: őt szemelték ki az állásra. Ő azonban túl szabályosnak és kiszámíthatónak találta a munkát, nemet mondott, és inkább a saját feje után indult.
A kívülállás és a makacsság azóta is jellemzi Louis C.K. pályáját, aminek persze sokszor látta negatív eredményét, például amikor Chris Rock hívását lemondva egy végül hét rész után elkaszált sorozatba ment írónak, és úgy kellett visszakönyörögnie magát régi barátja show-jába; vagy amikor Jerry Seinfeldtől munka helyett pénzt kért, és emiatt vagy tíz évig nem beszélt a pályatárssal. C.K. saját készítésű filmjeit amúgy szintén nem nevezhetjük sikertörténetnek, ahogy az első saját magáról elnevezett sorozatát, a Lucky Louie-t sem. Ennek gyötrelmes forgatását később a második saját magáról elnevezett sorozatban, a Louie-ban elevenítette fel.
Forradalmasította a stand-upot
Az ír katolikus, magyar zsidó (a C.K. abból lett, hogy Székely) és mexikói felmenőkkel is bíró C.K. mégis ennek a hozzáállásnak köszönheti azt, hogy ma nemcsak az egyik legjobb amerikai komikusként tartják számon, hanem ő az, aki forradalmasította a standupot, mint iparágat, a Louie-val pedig sok szempontból egyedülálló sorozatot alkotott.
Vannak csajok, akik azért izgulnak Louie-ra, mert öreg
2007-ben kezdte azt a gyakorlatot, hogy miközben turnézik országszerte, minden évben, aktuális poénjait összegezve speciális egyórás előadásokkal is előáll. Ezeket először még tévéstúdiókkal gyártotta közösen, később viszont már a gyártást és a terjesztést is saját kezébe vette, 2011-ben pedig olyat csinált, mint még előtte senki: a Live at the Beacon Theatre élő előadása után a rögzített anyagot első körben saját weboldalán, 5 dollárért árulta közvetlenül a közönségnek, és csak ezután jött a tévés vetítés, meg a DVD-megjelenés. A kockázat nagy volt, hiszen így pillanatok alatt könnyen az illegális letöltés áldozata lehetett volna a show, de abban az évben C.K. végül egymillió dollárt keresett ezzel a megoldással, amit persze aztán egyre több komikus kezdett bevetni. Az internet azóta is C.K. fontos eszköze, nemcsak különleges standupjait, hanem a turnéira szóló jegyeket is itt értékesíti, és így tényleg csak saját maga részesül a bevételből. Az üzleti modellel nagyon-nagyon jól járt, a Forbes tavalyi listáján 16 millió dollárral lett az ötödik legtöbbet kereső amerikai komikus.
Saját sorozatára, a 2010-ben indult Louie-ra hasonlóan rendhagyó feltételek mellett bólintott rá az FX. A később csak The Louis C.K. Dealként, azaz Louis C.K.-üzletként emlegetett egyezség lényege, hogy mindent C.K. csinál, és mindent úgy csinál, ahogy akar. Ha például 13 részt kér a csatorna, de C.K. 14-et szállít, akkor nem gördítenek elé akadályokat (ez történt idén), de azért fontosabb, hogy ő írja, rendezi és vágja a sorozatot. Ami még ennél is érdekesebb, hogy az FX csak a végterméket látja, még a forgatókönyvvel sincsenek tisztában, nemhogy a vendégszereplőkkel, mindent csak kész állapotban mutat meg nekik C.K.
Önanalízis, társadalomkutatás, kádbakakálás
A Louie egyik pillanatban romantikus vígjáték, a másikban dokumentarista jelleggel ábrázolt dráma, a harmadikban pedig valami szürreális műalkotás. Mégis, mostanában ez a legőszintébb és legvalóságosabb sorozat, mert a fikciós környezet ellenére teljesen élethűek a bemutatott helyzetek, főhőse pedig határozottan nem csak a szépet látja a világban, és nem bánja, ha lelepleződnek a hibái.
Az egyik legkedvesebb jelenet a sorozatból: Louie és a karácsonyi csomagolás
A sorozat felépítése, ami szerint egy standup komikust látunk felváltva munka közben és a színpadtól távoli életében, egyáltalán nem újdonság. A műfaj klasszikusa ugye a Seinfeld, aminek egykori főhőse, Jerry Seinfeld is többször megjelenik a Louie-ban, de a Seinfeld társírója és a későbbi Curb Your Enthusiasm megalkotója, Larry David hatása is egyértelmű. A Curbben David ugyanúgy fiktív énjét játssza, mint a Louie-ban C.K., csak ő a hollywoodi körökben sziporkázik. Amíg viszont a Curbben mindig tudjuk, hogy a legkellemetlenebb helyzetből is egy nagyot csattanó poénnal keveredünk ki, addig a Louie-ban sosem egyértelmű a jelenetek kimenetele. Továbbá a Curb vendégsztárjaival (Ted Dansontól kezdve, Ben Stillerig) szemben a Louie beugrói nem feltétlenül azért vannak, hogy örömmel ugyan, de hülyét csináljanak magukból. Van azért ilyen is, például Jerry Seinfeld az arccal a kassza felé mentalitásával vagy a brit rokonlélek, Ricky Gervais az aberrált orvos szerepében, de az már extra, idézőjelek nélküli tartalom, amikor Sarah Silverman és Louie a fiatalságukon merengenek, vagy amikor a sorozatban vissza-visszatérő komédiás-kártyás asztaltársaság tagjaként Rick Crom meglepően nyíltan beszél a homoszexualitásról.
A Louie-ban elég sok az alpári humor, elvált főhősének ugyanis nagyon fontos a szerszám, az egész szériát szegélyező látomásos híradójelenetek egyikében úgy is jelenik meg, mint komikus/maszturbátor, egyszer pedig a reptéren vegzálják a recskázáshoz használt síkosító miatt; de az is előfordult már, hogy az volt a vicc, ha egyáltalán vicc volt, hogy egy váratlanul rábízott, nem rosszakaró, de kissé félrenevelt kisfiú dolgokat dobált ki Louie lakásából, a kádját pedig telekakálta.
Louie és a bocsánatkérések
Ebből is látszik, hogy a Louie-ban eléggé különböző formákban és hatásfokkal dolgozik a humor. Van, amikor Louie nem érti a zavaros parkolótáblákat, és emiatt kockáztat, majd jól pórul jár; van, amikor a lánya háta mögött bemutat neki, amiért az épp az anyjával szeretne lenni; az egyik idei standupbetétben pedig azon töpreng, ha egy repülőgép-katasztrófa túlélői között lenne a semmi közepén és embert kéne ennie, akkor legszívesebben egy nagy fekete nő bal mellét választaná, mert ahhoz fűzi a leglazább érzelmi kapcsolat. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy olyan témákat jár körbe, mint a gyereknevelés, a válás, az öregség, a halál, a magány, a munka, a bartság és a szex. Ezek leírva elég egyetemes témák, de mindezt Louis C.K. szemén keresztül látjuk, aki fel meri tenni a legkínosabb kérdéseket, és kimondja azt, aminek még a gondolatától is félünk.
A Louie mélyreható önanalízis és társadalomkutatás, amiben persze vannak túlzások, hiszen mégis egy tévésorozatot nézünk, de kegyetlenül őszinte, nyers és nagyon valós.
Pár perc többet mond, mint öt Girls-epizód
Ahányféle humorral találkozunk a Louie-ban, főhősét annyiféle nővel hozza össze a sors. Mindegyik esetből más tanulságokat szűrhetünk le, amik tömör és precíz összefoglalói a nemek közti kapcsolatoknak.
Van köztük olyan, akit váratlanul kap meg, olyan, aki elfenekelést kíván, és olyan is, aki öngyilkos hajlamú (szegény Parker Posey karaktere a harmadik évadban aztán tényleg meghalt). Az idei harmadik részben például Louie többször lepattintott egy őt randira hívó túlsúlyos pincérlányt, akinek aztán némi huzavona után mégis igent mondott. A sztori végül a lány, Vanessa (Sarah Baker) monológjába torkollik, ami röviden arról szól, hogy a kövér nők is könnyen flörtölnek, és a szex messze nem lehetetlen, de azért, mert kövérrel kezdeni szinte tét nélküli és úgysem vállalja fel senki. De ha ez így is marad, akkor annyi is elég, ha valaki megfogja nyilvánosan a kezüket. Ez a szöveg pár perc alatt többet mond a túlsúlyos nők helyzetéről, mint Lena Dunham öt rész alatt a Girlsben.
A kövér lány monológ
Az egyik legfontosabb nő Louie életében gyermekei anyja, Janet akit két közös fehér bőrű, szőke hajú kislányuk dacára egy fekete színésznő alakít (Susan Kelechi Watson). A csavar az egészben, hogy egy flashbackben Louie fiatal felesége egy fehér nő volt, de aki idáig jut a sorozat nézésében, az már nem kérdőjelezi meg ennek a miértjét. A másik legfontosabb nő Pamela (Pamela Adlon, ő a Lucky Louie-ban is C.K. partnere volt, de a Kaliforgiában is láthatjuk), ő Louie életében a megértő társ, a szingli anyuka, akibe reménytelenül szerelmes, és aki sosem veszi Louie-t igazán komolyan.
Woody Allen és David Lynch hatása
Magányos New York-i, a munkájában relatív sikeres, de a magánéletben nehezen boldoguló, neurotikus és elvált családapa: Louie karaktere Woody Allen filmjeiből is előléphetne. C.K. nem is tagadja Allen hatását, ami a forgatókönyvön, a zenén, és azon érződik, ahogy él a város a keze alatt. Ráadásul van néhány Louie-rész, amit nem C.K., hanem Susan E. Morse jegyez vágóként, aki olyan filmekben dolgozott, mint a Manhattan vagy a Hannah és nővérei. Az már csak hab a tortán, hogy a Dougot, Louie kölyökképű ügynökét alakító színész neve is olyan, mintha Allen találta volna ki: Edward Gelbinovich.
David Lynch egy meghallgatásra készítette fel Louie-t a harmadik szezonban
Allenen túl más filmrendezők hatását is szokás említeni a Louie hangulatáról szólva, ilyen például David Lynch, aki maga is megjelent a sorozatban, vagy John Cassavetes, az idei évad során pedig Jim Jarmusch csatlakozott a sorhoz. Az ő 1984-es filmje a Florida, a paradicsom, amelynek egyik szereplője az a Bálint Eszter volt, aki most, harminc évvel később Louie aktuális, és egyelőre utolsó nagy szerelmét alakítja.
A magyar háttér
Ez az első alkalom, amikor komolyabban megjelenik C.K. magyar háttere, illetve hát dehogy, mert nem is ő, hanem Bálint karaktere és az ő nagynénje a magyar származású a sorozat szerint, és Louie egy kukkot nem ért a csak magyarul beszélő Amia szavából. (Valamiért így hívják Bálint karakterét, nagynénjét, aki Louie szomszédja, pedig úgy, hogy Ivanka.)
Amia és Louie kapcsolata külön blokkot képez a Louie-ban, és erre ilyen hosszan korábban még nem volt példa, mert most nem 2-3 rész jut a történeten belüli történetre (ilyen volt, amikor pl. Louie David Letterman helyére pályázott, persze hiába), hanem összesen hat, mintha egy filmet néznénk a sorozaton belül.
Bálint Eszter és Louie lánya hegedűkoncerted ad a lépcsőházban
Hogy ennek mi lesz a vége, azt nem tudni, hiszen még nem ért véget Amia és Louie története, az csak a következő részben esedékes, de bármire is számítson az ember, Louis C.K.-től úgysem azt kapja. Az mindenesetre nagyon szép, hogy a két ember ugyanúgy közös beszélt nyelv hiánya mellett kommunikál, mint Louie a harmadik évad meghatóan abszurd fináléjában, amikor Kínába vetette a sors. Akkor a mosoly, most a vonzalom a megoldás.
Louie és Amia története igen, de a negyedik évad még nem ér véget a követekző, hétfő esti részben. Még kapunk némi adagot a Louie-ból, de annyira gyorsan pörögnek az idén kettesével vetített részek, hogy hamar ott tartunk, amikor már újra hiányozni fog a sorozat. Bár az előző évadot követő 19 hónapos szünet jótékony hatással volt C.K.-re.
Kereső
Olvasóim
