Az amerikai tévés mezőny annyira rohamosan bővül és annyira sűrű, hogy sokszor nem vesszük észre benne az igazán izgalmas produkciókat. Így járt az idén télen futott The Spoils of Babylon is, ami körül alig alakult ki felhajtás, pedig benne volt fél Hollywood, és egyelőre az év legőrültebb minisorozata.
Az IFC-n sugárzott hatrészes sorozat a hetvenes-nyolcvanas évekbeli amerikai televíziózás elterjedt műfaját figurázza ki, az olyan sorozatokat, amik nagy dirrel-durral beharangozott irodalmi adaptációk voltak, mint például a Tövismadarak.
Itt persze nincs valódi regényalap, csak egy fiktív könyv, amelynek írója viszont minden egyes rész elején megjelenik, hiszen ő, Eric Jonrosh egyben a regényből készült tévéváltozat írója és rendezője is. Will Ferrell játssza öreg dagadt cowboyként, akinek láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte, és ő maga sem érti, hogyan sikerült összehoznia a sztori szerint három év alatt forgatott, első változatban 22 órás sorozatot.
Will Ferrell a vége felé még mint iráni sah is megjelenik, de nemcsak színészként része a műsornak, hanem gyártóként is, hiszen az egész mögött Ferrell és Adam McKay produkciós csapata, a Funny or Die áll. Ez eredendően netes tartalmat gyárt, de például az HBO számára is készítettek pár évadnyi szkeccset, amit Halálosan komolytalan címen nyomtak itthon. A Spoils of Babylon hasonlóan bolondos, de komolyabb munka, összefüggő történetszálak vannak benne, úgy működik, mint egy rendes sorozat.
A Spoils of Babylon a Morehouse család történetét meséli el. A családfő, Jonas (Tim Robbins) egyedül neveli lányát, Cynthiát (Kristen Wiig) és fogadott fiát, az egyszerűen az út szélén talált Devont (Tobey Maguire). Jonas évtizedek kitartó kutatása után végre olajat talál, családja hihetetlenül meggazdagodik, és elkezdődnek a bonyodalmak. Olyan események kerülnek középpontba, mint a második világháború, a hidegháború, vagy a nagy olajláz, miközben hol teljesen külön, hol szorosan egymás mellett folyik Cynthia és Devon élete, akik hiába szerelmesek egymásba, a bonyolult viszonyok és a történelem lehetetlenné teszi kapcsolatukat.
Az első pillanattól egyértelmű, hogy a Spoils of Babylont nem szabad komolyan venni, és az is világos, hogy ez nem pusztán paródia, hanem egy direkt elcseszett sorozat is. Az előadást képregényszerű alakok, szándékosan eltúlzott alakítások, hang- és képhibák jellemzik, a külső felvételeket pedig szinte kivétel nélkül terepasztalon ábrázolják. Az összhang mégis tökéletes, van, amikor csak egyszerűen az ezerszer látott hollywoodi dramaturgiai megoldásokkal szórakoznak, van, amikor az egész Wes Anderson-paródiába fordul át, van, amikor egy Airplane-filmben, és van, amikor Thomas Pynchon híres regényében, a Súlyszivárványban érezzük magunkat.
Ez az egész persze csak a Spoils brutális castingjával működik igazán flottul, még a kevésbé jelentős szerepekre is olyan neveket nyertek meg, mint Val Kilmer, Jessica Alba, Michael Sheen, David Spade, vagy Carrey Mulligan, aki Devon fabábúként megjelenő szerelme, Lady Anne hangját adja.
Nagyon jó Tim Robbins és a Saturday Night Live-ból ismert előadásait felelevenítő Kristen Wiig is (akárcsak az utóbbi fiát alakító Haley Joel Osment), de a Morehouse családból Tobey Maguire ragyog igazán, aki elképesztően játszik, félelmetes, hogy mennyire hitelesen alakítja kissé ütődött, vizionárius karakterét. Úgy csinálja, hogy tudjuk, hogy tudja, hogy bolondot csinál magából, de a karaktere mégis valós és komoly, nem csak idézőjelben vannak az érzelmei. Szerepe minden lehetőséget megad a játékra: Devont láthatjuk engedelmes fiúként, szerelmes hősként, japán hadifogságban, drogos beatköltőként és meg tenger alatti őrült tudósként is.
Különleges és sokoldalú sorozat a Spoils of Babylon, bomba alakításokkal és sorozatos klisék ötletes kiforgatásával, a legjobb pedig az a könnyedség, amivel megoldják, hogy a szándékos bénázás ne kellemetlen, hanem szórakoztató legyen. Sajnos egyszeri esemény, ez a hat rész van és kész, nem lesz folytatás, de talán így tökéletes.
Kereső
Olvasóim
