A Wrong Mans úgy kezdődik, hogy a szörnyen másnapos főhős egy buli romjaiból szedi össze magát, majd mivel a bringáját ellopták, a hóesésben bandukolva munkába tart és az orra előtt felborul egy autó, mindeközben pedig egy Belle and Sebastian-dal szól.
A folytatás is hasonlóan titokzatos és megkapó, továbbá legalább annyira drámai, mint amennyire vicces.
Ezzel a számmal kezdődik a Wrong Mans
A legelső jelenetben még nem derül ki, de a Wrong Mansben két főhős van. Egyikük a szemtanúvá váló Sam, a neurotikus hivatalnok, aki nehezen viseli, hogy szakított a barátnőjével, aki ráadásul a főnöke is. Miután kihallgatják a rendőrök, a baleset helyszínén talál egy telefont, amit vesztére fel is vesz, és kezdődik a kalamajka. Önjelölt társa a kalandokban az anyjával élő pufók pofa, Phil, aki szintén a dél-kelet angliai Bracknell városának önkormányzatán dolgozik, csak éppen takarítóként, és élete lehetőségeként tekint a zűrre, amibe belekeveredtek.
Sam és Phil szerepében magukat az alkotókat láthatjuk, Matthew Bayntont és James Cordent, akik a Gavin & Stacey című szitkomban már dolgoztak együtt, utóbbiról pedig nemcsak azt érdemes tudni, hogy tavaly Tony-díjat nyert (le merjük írni, hogy ez a színházi Oscar), hanem, hogy 2010-ben Dizzee Rascal oldalán is láthattuk az angol csapat számára írt vébéindulóban.
A hatrészes, és a héten már a fináléjához érő Wrong Mans műfajilag akció-komédia, a készítők bevallása szerint főleg a Coen testvérek filmje, az Égető bizonyíték és a 24 inspirálta őket. Már maga a cím is amolyan móka, hiszen Hitchcock 1956-os filmje címének szándékos elírása, ami eredetileg The Wrong Man, magyarul A tévedés áldozata. Filmes utalások bőven vannak még a Wrong Mans fél órás epiódjaiban, de szerencsére nem ezek számolgátása a legszórakoztatóbb, a két főhős balekoskodásán túl remekül működik minden egyéb szál is.
A Wrong Mansben megjelenik a kínai illetve az orosz maffia, jó és rossz rendőrök, szerelmi bánat és a hivatali munka sivársága, és még sok minden más is, ami kívülről nézve nagyon vicces, de a főhősök kafkai rémálomként élik meg. A sötét thriller és a humor találkozását nem olyan egyszerű megoldani, és a Wrong Mans sem feltétlenül bravúrosan teljesíti a feladatot, mégis az ősz egyik legüdítőbb sorozata, és ami miatt én még nagyon odavagyok, az az, hogy a szereplők a legképtelenebb helyzetekben is le bírnak állni némi udvarias brit társalgásra.