Január legprovokatívabb és legizgalmasabb sorozata egyértelműen a brit Channel 4-on futó Utopia volt. A jövő héten már véget is érő hatrészes sorozat középpontjában egy titokzatos képregény utáni hajsza áll, amelyben maga a jövő van megírva, a háttérben pedig egy politikai-gyógyszeripari összefüggés fejleményei bontakoznak ki.
A közeli jövőben játszódó Utopia első részéről sokaknak a Nem vénnek való vidék ugrott be, a két bérgyilkos módszerei tényleg Anton Chigurh eljárásaival rokonak. Arby a csendes és robotszerű őrült (Neil Maskell), Lee pedig az extravagáns gyilkolóművész (Paul Ready), aki a pilotban chilit, homokot és fehérítőt használ fel egy vallatás során. Ez utóbbi talán a legkirívóbb az Utopia erőszakos jelenetei közül, de megosztó volt az is (illetve számos panasz is érkezett miatta), amikor a harmadik epizód egy iskolai lövöldözéssel kezdődött.
A sorozatban nemre és korra való tekintet nélkül hullanak a mellékszereplők, az erősen túlzó jeleneteken túl sokszor csak megfojtják vagy lelövik őket.
Az erőszakhullám oka, hogy az Utopia Experiments című képregény egyelőre még nem publikált második része nem egyszerű képregény: maga a jövő is bele van írva. A kézirat egy netes fórumon bukkan fel, és összehozza Beckyt, Iant, Wilson Wilsont és Grantet (Oliver Woollford nagyon hatásos gyerekszínész), akik rövidesen megbánják rajongásukat, ugyanis aki kapcsolatba kerül a képregénnyel, annak menekülnie kell. A füzetre fáj a foga a nemes egyszerűséggel The Networknek (A Hálózat) nevezett titokzatos társaságnak is, amely laboratóriumaiban ki tudja, milyen biológia kísérleteket végeznek, befolyásos tagjai előtt pedig nem marad rejtve a minisztériumok, a magánéletek, vagy bármely zárt láncú videórendszerek egy részlete sem, és bármikor képesek pármillió emberre rászabadítani egy vírust.
Na, hát ezzel a szervezettel kell megküzdenie valahogy az ártatlan képregényrajongóknak, akik mellett gyorsan zúgnak az események. Korábbi életük összeomlik, egymásban sem feltétlenül bízhatnak meg, és olyan emberekre kell hagyatkozniuk, akikkel most találkoztak először és fegyverrel nyomatékosítják akaratukat.
Az Utopia több színésze is ismerős lehet az angol sorozatok nézői számára: az Iant alakító Nathan Stewart-Jarrett a Misfitsben Curtis volt, de olyan nagy nevek is felbukkanak, mint Stephen Rea, aki a Network ügyvezetője szerepében látható. A paranoiás, összeesküvés-elméletekben hívű Wilson Wilson szerepében telitalálat Adeel Akhtar; a képregény skizofrén írójának lányát, a gyerekkora óta menekülő Jessica Hyde-ot pedig úgy alakítja Fiona O'Shaughnessy, mintha a Tetovált lány és Scott Pilgrim csaja egy személy lenne.
A Misfits azért is szóba kerülhet, mert a különleges képességekre szert tevő, nehéz sorsú kölykök disztópikus történetének vidám hangulata a vérfagyasztó, kegyetlen jelenetek ellenére is visszaköszön az Utopiában, ahogy a szintén nem túl távoli jövőben játszódó (és ugyancsak brit, a második évadját épp a héten kezdő) Black Mirror szarkazmusa is ismerős lehet a nézők számára. A szereplők közti romantikus móka pedig egyenes következménye annak, hogy az Utopiát az a Dennis Kelly készíti, aki korábban a Pulling című szitkomot is kitalálta.
A rejtélyes történet és a jól felépített, fejlődőképes karakterek mellett az Utopia színviága és beállításai is figyelemreméltóak, a HD-ben felvett részekben nagyon sok a sárga, ha nem éppen sötét valami, akkor élénk és harsány, a kamera lassan mozog, és annyi a folyosói beállítás, hogy sokaknak juthat eszébe Stanley Kubrick. De a képregényrajongók is megkapják a maguk kapaszkodóit, az én szerényes műveltségemmel csak egy Watchmen-utalást fedeztem fel, de az internet epizódokat boncolgató sarkaiban több képregényes szimbólumra is rá lehet lelni. És végül, ami nélkül nem lenne teljes az Utopia, az Cristobal Tapia De Veer zenéje, amiről Amon Tobin is eszünkbe juthat, vagy akár az Egészséges Erotika filmzenéje is, csak hát itt kevésbé derűs eseményeket kell aláfesteni.
Az Utopiában csak azt sajnálhatjuk, hogy mindössze hat része van, de legalább nagyon elrontani sem lehet. Mivel egyelőre nincs hír egy lehetséges második évadról, valószínűleg minden rejtélyre fény derül a jövő héten, de még ha rémes befejezést is kapunk, az Utopia akkor is az év egyik legszokatlanabb, váratlanul hatásos és hamisítatlanul brit sorozata marad.