Véget ért az Eastbound & Down (Egyszer lent, ...inkább lent) negyedik évadja, és ezzel maga a sorozat is. Az HBO produkciója a kiégett, egykori baseballsztár Kenny Powers kalandjait mutatta be, aki jogosan pályázhat minden idők legtahóbb karakterének címére.
Az Eastbound tele van rasszista, homofób és trágár viccekkel, van benne egy csomó gusztustalanság, a főszereplője pedig olyan ember, aki a szeretetet kegyetlenkedéssel hálálja meg.
Kenny Powers (Danny McBride) az a fickó, aki elszívja a kokódat és lenyúlja a csajodat, amikor pedig lebukik, akkor rögtön ráfogja valaki másra, hogy még több életet romba döntsön. Persze fogalma sincs róla, hogy mit csinál, mert hát elég buta, és el nem tudná képzelni, hogy nem az a helyes, amit ő gondol. Amúgy sem szeret a háttérben maradni, és ha beledöglik is, mindenáron ő akar lenni a király.
Az Eastbound folyamatos hullámvasút, minden arról szól benne, hogy Kenny, aki baseballjátékosként már járt a csúcson, újra visszaverekedje magát az élmezőnybe. Az évadok során játékosként, edzőként, tanárként, tévésként, egy mexikói kakasviadalon és még egyéb változatos helyszínen próbálkozik ezzel, de valahogy mindig úgy alakul, hogy amikor már majdnem célt érne, újból visszazuhan a mélységbe. Ha pedig mégis sikerrel jár, akkor önmagát hajszolja újra kudarcba.
Az önsorsrontó, mindenkit kihasználó és mindenki kárára viccelődő Kenny könnyen lehetne egydimenziós figura, de szerencsére nem az, annak ellenére sem, hogy felemelkedései és bukásai mindig látszódnak előre. Vannak például olyan kötelező körök, hogy Kenny akkor a legbunkóbb, amikor sztárnak érzi magát, és akkor a legesendőbb, illetve képes a belátásra, amikor már mindene veszni látszik. Utóbbi helyzetekben azonban annyira szánnivaló és szörnyen magányos tud lenni, ami távol áll egy könnyed szitkom világától, és az otromba poénok hasonlóan radikális ellenpontja.
Nagyon sokat hozzátesznek a karakterhez azok a kegyelmi jelenetek is, amikben Kenny vezet (óriás terepjárót, kabriót, minimotort), bodyszörfözik, jetskízik, vagy a jetpackkel bohóckodik, ahogy az utolsó évadban láthatjuk - ilyenkor adatik meg neki a belső béke, tökéletes pillanatokat élhet át tértől és időtől függetlenül.
Fura olyat mondani, hogy a végére találták meg a tökéletes partnert Danny McBride mellé, hiszen közben olyan arcok tűntek fel mellette, mint Don Johnson, Will Ferrel vagy Jason Sudeikis, de az utolsó évadra befutott Ken Marino mindent vitt. Tökéletes választás volt Guy Young szerepére, aki Kennyvel ellentétben sikeres tudott maradni baseballkarrierje végeztével is, még saját tévéműsora is van. Hamar előáll a "két dudás nem fér megy egy csárdában" helyzet, és ahogy lenni szokott, Kenny előbb önző és számító módon gonoszkodik, de végül a pillanatnyi előnyöknél fontosabbnak ítéli a lelki nyugalmat.
A negyedik évad előzetese
Valójában persze mindig is volt Kenny mellett valaki, és itt most nem örök szerelmére, Aprilre (Katy Mixon) gondolok, hanem még a nála is hűségesebb Stevie-re (Steve Little), a sorozat legbénább karakterére. Őt bármennyire is alázhatja Kenny, akkor is isteníteni fogja, de amúgy is egy kész csődtömeg.
Stevie-t szabályosan megkínozták a készítők, ő volt a látványosan tróger poénok elsőszámú céltáblája, a negyedik évadban pedig sikerült az eddigieknél is meghökkentőbb és torz mélységekbe taszajtani. (Az mondjuk óriási volt ebben az évadban, amikor Stevie a Hunter S. Thompsonnak öltözött Johnny Deppnek öltözött, a kedvenc emlékem mégis az róla, amikor még a második évad Mexikóban játszódó részben azt felelte a magyar szinkronban arra kérdésre, hogy kik keresték Kennyt, hogy "egy mongolidióta és egy abortuszmaradék".)
Ha már eddig sikerült elkerülni az epizódok konkrét történéseinek bemutatását, akkor a végén is így lesz, de annyi azért elmondható (ezt úgyis jól beharangozták), hogy a fináléban Kenny lányaként megjelenik Lindsay Lohan, de szerencsére nem beszél, a legeslegutolsó percek megajándékoznak egy utolsó villámgyors és elszállt utazással a hullámvasúton.
Az Eastboundban egy csomó olyan dolog van, amitől amúgy távol tartom magam, mégis a tahóság, a gyötrelem és a humor olyan kombinációját sikerült benne előállítani, aminek nem lehet ellenállni.
Hiányozni fogsz, Kenny Powers!
A két gif innen jött.
Kereső
Olvasóim
