A tavaszi krimis összeállításunkban többször is emlegettük a Killinget mint a szomorú, depressziós, karaktervezérelt skandináv (és angol) bűnügyi történetek amerikai megfelelőjét. Persze, a Killing tényleg egy dán sorozat feldolgozása, de ennnyivel azért nem lehet elintézni, már csak azért sem, mert a második évadot követő bizonytalan időszak után a napokban csak elkezdődött a folytatás.
Érdekes játék az eredeti sorozattal,a Forbrydelsennel (itthon Egy gyilkos ügy címmel vetítette az AXN) összehasonlítani a Killinget, de az amerikai változat megáll a saját lábán, és a természetesen előforduló hasonló történetszálak és motívumok megléte mellett az első részt követően amúgy is egyre jobban távolodott a dán alapanyagtól.
Az első évad középpontjában egy tinédzser lány meggyilkolása ügyében folyik a nyomozás, de a történetbe sok egyebet is beépítettek. Volt itt politikai umbulda, tinédzser prostitúció, indián kaszinó, megrendítő családi gyász, valamint számos red herring, azaz szándékosan elhelyezett tévút. Az egyszerre vészjósló és lehangoló atmoszférájú sorozatban pedig elérték, hogy ugyanolyan fontos legyen a karakterek lelki roncsolódása, mint a rejtély megoldása.
Az első évad előzetese
Épp ezért élték meg sokan arculcsapásként az első évad végét, amit egy trehány cliffhangerrel oldottak meg, és nem fedték fel a gyilkos kilétét. Ennek ellenére a második évadot hiba lett volna kihagyni, az erős hangulat megmaradt, és lehetett félni is, de kibukott a szerteágazó sztorit megtöltő némelyik karakter sekélyessége és a nyomozás egy-két banalitása, és ahogy egyre csak teltek a részek, úgy lettek kevésbé szórakoztatóak az elterelések is. Az évad végére azért kiderült, hogy ki ölte meg Rosie Larsent (ő volt a tinédzser lány), de magyarázat kis túlzással annyi volt, hogy rossz helyen volt rossz időben.
A második évad erényei közé tartozott az is, hogy megmaradt a két nyomozó, Linden és Holder kifürkészhetetlen párosa. Az előbbi a csúnya pulcsikban mászkáló, a gyereknevelés helyett mániákusan a munkájába temetkező, korábbi ügyeit még mindig nem megemésztő anya, akit Mireille Enos alakít. Ő eklatáns példája annak, hogy miért mondják a Killingre, hogy nem a világ legszebb emberei játszanak benne, engem mindig egy leharcolt Scully ügynökre emlékeztet. (Érdemes megnézni amúgy, hogy Gillian Anderson hogyan néz ki manapság, most épp a Fall című krimiben játszik.)
A második évad előzetese
Linden partnere az a Holder, akinek szintén megvan a maga baja, drogfüggőségéből ugyan kigyógyult, de emiatt még mindig sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe, és nem is az a tipikus nyomozó figura, inkább egy szlengben beszélő utcagyerek. Laza dumájával és nemtörődömségével talán ő a legjobban eltalált karakter a Killingben, de hogy a legviccesebb, az biztos. Őt a svéd születésű Joel Kinnaman játssza, akit jövőre majd a moziban is láthatunk, mint a Robotzsaru feldolgozásának főszereplőjét.
A Killing sosem volt a tömegek sorozata, és a nézők közül az első évad furcsa befejezése után még többen távoztak. Tavaly a Killing már az AMC legkevésbé nézett sorozata volt, a részeket átlagosan még kétmillióan sem nézték (nekik amúgy kb. egyharmaduk ötven év feletti), úgyhogy a csatorna nem számolt vele a továbbiakban.
A kitartó nézők legnagyobb örömére azonban mégis itt van a harmadik évad, persze ehhez az is kellett, hogy az első két szezont sikerrel streamelte a Netflix, és nekik akár érdekükben is állt volna, hogy ott folytatódjón a Killing. A sorozat új évadja végül a Netflix (az eredeti sugárzás után 90 nap múlva itt már mutatják a részeket), a Fox és az AMC összehangolt munkájával született meg (erről itt olvashattok), és ami még nagyon fontos, hogy bár most is egy tinédzser gyilkosa után folyik a nyomozás, de az ügyet meg is oldják egy szezonon belül.
A napokban dupla premierrel startoltoló új évadban szinte csak a nyomozók maradtak a régi arcok közül (na meg az eső, ami folyamatosan esik a Seattle-ben játszódó, de Vancouverben felvett sorozatban). Az idegileg teljesen kikészült Linden távozott a rendőrségtől, most egy kikötőben őrködik, Holder viszont egyre feljebb küzdi magát a ranglétrán, felnőtt embernek látszik, öltönyben jár és komoly párkapcsolata is van.
Hogy, hogy nem Holder belefut egy tinédzser lány brutális meggyilkolásába, és a nyomok arra az esetre emlékeztetik, amelyet egyszer még Linden oldott meg, és ami az első két évad során végig kísértette a nőt. Így kerül tehát újra képbe Linden, és az az ügy is, amit csak utalások szintjén ismertünk eddig, és ennek köszönhetjük azt is, hogy végre láthatjuk a bűnöst, Ray Sewardot, akit felesége meggyilkolása miatt ítéltek halálra.
Ray Seward figurája az egyik legérdekesebb az új évadban, nem mintha nem láttunk volna még pszichopata gyilkost a képernyőn, de Peter Sarsgaard alakítása elég sokat ígér, egy találó komment szerint olyan, mintha John Malkovich játszaná Hannibal Lectert. A történet szerint Seward kivégzése harminc napon belül megtörténik, ennyi időt ölel át az évad, és ennyi idő alatt lezárul majd a nyomozás is.
A harmadik évad előzetese
Ha a pszichopata gyilkos nem újdonság, akkor mit mondhatunk a másoló sorozatgyilkosokról. Márpedig a premier alapján egy ilyennel lesz dolgunk. Persze még nagyon az elején járunk, és most is ezernyi dologgal töltötték meg a sztorit, amiből bármi kisülhet. Seward mellett például egy csomó hajléktalan tinédzserrel, ami lehetőséget ad arra, hogy a korábbi évadokkal ellentétben most a néző megismerje az áldozatokat. A tinédzser szereplők közül most csak Max Fowlert emeljük ki, mert ő abban a Maydayben játszott egy hasonló szereplőt, amiről szintén írtunk a már említett krimis cikkben; a többi vendégszereplő közül pedig Grace Zabriskie-re térünk ki, aki itt egy hajléktalanszállóban dolgozik, de korábban Laura Palmer anyukája volt, szerepéltetése így mosolyt csalt mindenki arcára, akinek a Twin Peakst is eszébe juttatja a Killing.
Peter Sarsgaard azt nyilatkozta, hogy ez az évad sokkal mozgalmasabb és kevésbé merengő lesz, mint a korábbiak, és több rettegést is ígért. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből, mert a premier inkább olyan volt, mintha egy egyenes folytatást néznénk, de ezzel nincs semmi baj, annak viszont értelemszerűen lesz hatása, hogy most egy évad van csak a lezárásra. Az egyelőre csak felvázolt szereplők sokasága egy csomó csűrés-csavarás lehetőségét magában rejti, a nyomozókkal még mindig úgy vagyok, hogy sosem látni belőlük eleget, Sarsgaard játékát pedig amúgy is kötelező nézni.
Kereső
Olvasóim
